Irodalmi Szemle, 2016

2016/5 - TALAMON ALFONZ - SHAKESPEARE - Szabó Lovas Emőke: Meddig lehet együtt élni egy halottal? (Terézia Mora A szörnyeteg című regényéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

a mesebeli gonosz boszorkanyok egy no­­ellenes gondolkodasmod manifesztaci­­oi? Vagy nem lenne-e helyesebb belatni: ez, kerem, teny" (89.). Ezt alatamasztva, es Flora helyzetet, betegseget egy szele­­sebb, a nyugati fogyasztoi tarsadalmak­­ban a nok szerepenek szocioldgiai-tar­­sadalmi problemakdrebe-pszichozisaba emelve Flora laptopjanak szovegtorede­­keiben Erdos Virag Feminista kidltvdnya (Feministisches Manifest) is helyet kap, nemetiil. A temeto metaforaja mind Flora, mind pedig Darius szovegsikjaban megjelenik. Akarcsak az erdei megfeszitett munka, Flora szamara a temeto is a betegseg rohamaitol vald elmenekiiles helyszi­­neiil szolgal. „A parknal jobb a temeto, ott mindenki viselkedik valamelyest, es maga eszrevetlenul rateheti a kezet egy fa kergere vagy egy darab marvanyra, keregdarabok es por fog a kezen ma­­radni, jolesdn, egy-egy masodperc kdny­­nyebbseg, ne becsiilje le" (414.). Darius Kopp Budapesten, a Keleti kdzeleben, egy kolostorszeru hotel keresese kozben, ahol anno Floraval szallt meg, egy teme­­toben talalja magat, ahol egy sirhely utan kutatva elteved (kesobb biztosra veszi, hogy ennek a temetonek a ligeteben sze­­di ossze azt a kullancsot, amelyik Alba­­niaban majdnem a halalahoz s Oda szem elol tevesztesehez vezet). Bar Darius Kopp nem a tengeren, ha­­nem a tenger partjan utazik, tehat pers­­pektivaja kiilonbozik Odiisszeuszetol, az 6 tekintetenek a szarazfold korlatai szabnak hatart, a tenger az utazasnak, a transzcendens letbe valo „athajozas­­nak" - elerhetetlen - odiisszeuszi me­taforaja marad, a letelem, a zaklatott elet feldolgozasanak, feloldasanak ahitott kozege. „Borzadok a tengertol. A tenge­­ri szornyektdl. [...] Az a szivo-tolo ero, amely felmerhetetleniil erosebb az em­­bernel. Sziklanak verodo fej, so a tiido­­ben" (260-261.). Akaratlanul a fiiliinkbe cseng Luigi Dallapiccola Odiisszeusz­­operaja Kalupszo-ariajanak sora: „Ma­­ganyos a te szived, maganyos a tenger", - es felremlenek Alkinoosz palotajanak vagy Hadesz birodalmanak kavargo, megfordult idosikjai. Ha Darius Kopp helyszinfragmen­­tumainak ellenpontozasakent egy ossze­­fuggobb jelrendszert kellene talalnunk Flora Meier naplotoredekeiben, akkor az a Walter Benjamin-i allegoriaelmelet lehetne. Terezia Mora A szornyeteg cimu regenyet lehetne akar sirfeliratkent is er­­telmezni, Flora a naplojaval a tulvilagrol elmeselhetne halaltortenetet, ha nem ep­­pen a halott neve (Meier-Meyer-Teodora- Flora) es elhalalozasanak tortenete lenne az, ami hianyzik ehhez. Eppen ezzel a stilaris fogassal eri el a szerzo, hogy Flora alakja allegorikussa, neve, sorsa barmelyik (nyugati) nosorseval helyet­­tesithetove legyen. Dariusszal leelt ele­­te utolso eveiben a madarijeszto-szeru alakja a berkapalok altal hordott elnyutt kolcsonruhakban, a halalon tuli, megis elo en-hangja, ami mar az eleteben sem volt evilagi, es egy kocsi csomagtartoja­­ban hordozott hamvainak temethetetlen­­sege mind groteszkiil hat. De nines hazateres, mert ennek a halottnak nines helye sehol. A hal­­doklas folytatodik. Megyiink tovabb „Cataniabol Gravinaba, Gravinabol Rifugio Sapienzaba, onnan gyalog" (669.). (Terezia Mora: A szornyeteg. Nddori Li­dia forditasa. Magveto, Budapest, 2014, 672 oldal, 3900 Ft)

Next

/
Thumbnails
Contents