Irodalmi Szemle, 2016

2016/5 - TALAMON ALFONZ - SHAKESPEARE - Forgách Kinga: „Nem félek az emlékektől" (Szászi Zoltán A szokott helyen hatkor című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

talatlansag es tapasztaltsag, forrofejuseg es higgadtsag, tudas es nem tudas ellen­­tete is. Eppen ezert ez a regeny nagyon eroteljesen szol a mostani fiatalokhoz, hozzank, akik '89 utan sziilettiink. Mert mi vagyunk azok, akiknek mar a rend­szervaltas is csak egy homalyos mese, amirol par oldalt olvastunk ugyan a gim­­naziumi tdrtenelemkonyvben, de valoja­­ban fogalmunk sines rola. A dialogusokat beszeles es hallgatas valtakozo dinamikaja epiti fol. Emiatt ki­­csit nehezen is indul be a regeny, mert az elejen tobb a titok, a nem beszeles, a ki­­mondas halogatasa, mint a valds tortenes es beszed. A mu eppen abban az idoszak­­ban jatszodik, amikor elkezd megborulni a rendszer, vagyis amikor eljon az ideje a nyilt beszednek: „Figyelj, mert hama­­rosan eldobom a poharat, aztan ki mesel arrol, mi volt itt? Senki, mert senki nem akar ra emlekezni" (39.). Minden egyes mondatot meghataroz az, hogy mi az, amirol nem lehet beszelni a felelem mi­­att, es mi az, amirol a fajdalom okan kell hallgatni. Lassu oldodas es feltarulkozas ez a konyv. A mult esemenyei, a varos­­es csaladtortenet lassan, homalyosan bontakoznak csak ki. Ezek a mesek el­­lenpontok kivannak lenni a kommunista rendszerrel szemben, mely minden le­­hetseges modon el kivanta torolni a mul­­tat: „De hogy a multat vegkepp el torolni! Ez volt a jelszo!" (28.) Nem keriili ki a regeny a nosztalgia temajat sem, ami egyiitt jar az emleke­­zes motivumaval. „Ocsi, venek vagyunk mar, hat felejtiink. Meg nosztalgiazunk is, sok mindent megszepit az emlekezet. Bizonyos dolgok meg kikopnak az emle­­kezetbol. De a fontos dolgok nem vesz­­nek am el" (52.). A nosztalgikus mesek leginkabb az egyeni elettortenet eseme­­nyeihez kapcsolodnak, melyek dsszefo­­nodnak a mindenkit erinto traumatikus tortenelmi esemenyek szemelyes aspek­­tusaival, izgalmas egyveleget alkotva. A nosztalgia egyik legfobb celpontja a cselekmeny, a beszelgetesek helyszine, Nyomrodtornya (a nevvalasztas a Nim­rod kiraly altal epitett Babel tornyara utalhat). A fiatal foszereplo, Ocsi legfobb celja az, hogy valamit megfejtsen a felvi­­deki varos tortenelmebol. Ebbol a szem­­pontbol Szaszi Zoltan folytatja egy korab­­bi regenyenek, A Zimanko es a varos szive cimu konyvenek kiildeteset, mely szinten a rendszervaltas koriili idokben es nap­­jainkban jatszodik. Abban a tortenetben a hatvan ev koriili Zimanko visszater Felvidekre, hogy ott megkeresse varo­­sanak szivet, vagyis hogy feltarja a mul­tat, a kozosseg regi torteneteit. A ket mu tehat erdsen kapcsolodik egymashoz, nem is beszelve arrol, hogy a fo meselonk ebben az uj tortenetben Havas Z. (Ziman­­ko) Miklos. „Az a kerdes nem hagy be­­ken, milyen lehet egy igazi varos?" (160.) A szokott helyen hatkor ugyan egy be­­szelgetesregeny, megsem valik unal­­massa, mert az iro minden egyes dialo­­gust konkret szituacioba es tortenesbe helyezett. Igy nem csak arrol van szo, hogy a Dzsungel nevii koesma teraszan elhangzo mondatok, visszaemlekezesek alkotjak a regeny egeszet, hanem min­den beszelgetesnek, tortenetnek van egy jelenbeli kerete is, mely az eppen zajlo rendszervaltas esemenyeibol es a sze­­replok eleteben torteno valtozasokbol all ossze. A szoveg elobeszed-szeriisege viszont vegig nagyon meghatarozo ma­­rad. A szereplok kozvetleniil, szlengesen beszelnek, Szaszi sokszor regi vagy helyi szavakat (csikuli, cuccflekk, fricc, gulyka) is beepitett a dialogusokba. Az elobe-

Next

/
Thumbnails
Contents