Irodalmi Szemle, 2016
2016/5 - TALAMON ALFONZ - SHAKESPEARE - Szászi Zoltán: A kislány, aki körbehorgolta magát (novella)
ezerszeres finomsaggal fogta a vilagot. Lany, lany, lany, megint ezek a lanyok! Ja, na! Egy regies keret, homalyos iiveg, ahogyan til, s a vallai szabalyos idokozokben fel-felemelkednek, mint akinek valamivel folyamatosan babralnia kell a kezevel az oleben. Kiserteties! Annak a regi grafenbergi lanynak a masa elevenedett meg.- Bolondos emlekek, ehhez csipos adaleknak a Magic Mary tancmuveszno szigorusaga, ez igy vegyitve, de jo, de jo, de jo! Ha mar vacogok, akkor ez kabitson, mig ram csavarja a lepedot! - gondolta Utas, es tovabb merengett es almodozott. Betegseget ugyis csak az ido kepes meggyogyitani. Mint a sziven esett regi sebeket is. Hogy azok meggyogyulnak-e egyaltalan? Mert a sziv sebei...- Milyen volt a grafenbergi Lany? - mormolta Utas, s felhangosan valaszolt is a sajat kerdesere.- Milyen ugyan? Pont, mint az itteni lanyka - morfondirozott tovabb Agost. Aki mindig pontosan szerette volna leirni meghatarozo elmenyeit. Milyen is volt? Vagy inkabb milyen is legyen? Ha mar ujra itt kell lennie. Legyen-e megszepitett? Ne olyan, mint a valosag. Az mindig fako. Unalmas. Szomoru. Kopott. Milyen a paras nyari erdo szele? - motyogott tovabb cserepes szajjal.-A Lany nyurga, fiatal nyirfa! Nyir? Vagy fuz? Szuz. Mar megint ez foglalkoztat, na! Mint a vulkan, olyan forro. Pulzal, liiktet. Bus melyseg, simulo elevenseg. O. Mindig lazas volt. Vulkan, felig no, felig lanyka. A keze-laba hosszu, palcika. Mellei meg csak... Megmutatta egyszer! Milyen volt? Ja, az area? Az porcelan finom. Angyale? Nem, az giccses. Csak egy szep lanyarc volt, minden a helyen, nagyjabbl. Alabastrom. Kinai sapadtsag. Talan. Pisze orra, kismalacka orra volt. Turcsika. Meg apro fiilei, ket lencse alaku anyajegye a nyakan, egymas folott. Azt jo volt nezni! Pulza- 16, halk, melykek erek hofeher bor alatt. Homlokaba belehullo rezvoros haj. Makacs szaj, egyenes, vizszintes vonal, egy friss vagas. Olyan. Kar szepiteni, fogmosas utan is betegszagu lehelete volt. Nem undorito, csak kellemetlen. De milyen pontosan a betegszag? Hm! A nyelve hegyes. Apro zomanc fogai majdnem atlatszoak. Nem volt sokszor kozel a szaja. Hamvassag, igen, az volt az arcan. Vagy inkabb misztikus sapadtsag! Halallal elocsokolt! Igen. Valoban. Lany, serdiilo, hervado Lanyka. En kamasz voltam. Egyszer lattam a melleit. Aprok voltak, parnacskakon meredezo, barna udvaru, szederszemnyi bimbok. A tompora, az sokat szenvedett. Oda sok injekeiot beszurtak. Megszamoltam a tuszurasokat. A negyvennyolc Pendepon. Vagy mifele injekcio volt az. Az felejthetetlen! Nem a Pendepon, hanem amit kirajzoltak a tuszurasok. Csillagterkep. Igen, hat ilyen. Volt, volt, volt! Ha 6 ilyen volt, akkor ilyen lehet ez az itteni lanyka is? Ha mar igy, ha mar ilyennek lattam. Lehet-e meg a vilagon meg egy es ugyanolyan, mint az a Lany, ott Grafenbergben, a szalloda ablakaban, akkor? Mikor is? Nicsak! Te meg mit keresel itt, nagypapa? Mary, ugy emlekszem, jol bezarta az ajtot. Vigyazz mar, nagypapa! Nezd csak! Te, mit csinalnak azok az emberek? Ne engedd, nagypapa! Ne tegyek be semmilyen dobozba! Nines neki semmi baja, csak az almai iiltek a tiidejere, azoktol nem kap levegot. Ha felebred, akkor nem tud felkelni! Fel a sotetben! Nem ertik? Ne tegyenek ra semmilyen fedelet! Meg vizes lepedot se! Nagyapa, oda akarok menni, nem akarok hazamenni! Vegyek le rola ezt! Hideg, nagyon hideg! - motyogta egyre zavarosabban es halkabban Utas,
