Irodalmi Szemle, 2016

2016/1 - NABOKOV-ÁRNYALATOK - Markó Béla: Nyírfa a parkolóban; Kráter (versek)

it . NYlRFA A PARKOL0BAN z Aii a zold haju kurva feher neccharisnyaban az tires utszeli parkoldban, egy nyirfa gyer lombja a fenyben, mindig szerettem megsimogatni a nyirfak papirkent hamlo kerget, fel-ala csusztatni a tenyeremet az izmos, gombolyu idomokon, megtorlodott a gepkocsisor elottiink, regota lepesben haladunk, van idom tetotol talpig vegigmerni, mikozben mar-mar elegansan ram villantja a nyelve hegyet, akar egy piros madarcsor az agak kozott, aztan a bal kezevel lazan megigazitja a feneken a bugyit, mert a jobb kezeben cigarettat tart, sziv belole egy hatalmas slukkot, es joizuen kifujja a fiistot, lehet, hogy sziinetel eppen, talan ebedido van ilyenkor, hirtelen feltunik a tepett, vagy azt is mondhatnam Berzsenyi utan, hogy tarlott bokrok koziil egy masik kurva, szintelenebb a zold hajunal, beszelgetnek, sot nevetnek is valamin, istenem, ezek meg kepesek nevetni, nem vagyunk olyan kozel, hogy ne latnam kivanatosnak oket egy pillanatra, eldobja a nyirfacska a cigarettat, megfogjak egymas kezet, es nehanyszor korbefordulnak, mintha tancolnanak, ahogy Jozsef Attilanal a nyolcesztendds lanyok, akik messze vannak, mint a vidam csillagok, nem lesz mar ezekbol anyuka, nem lesz meg feleseg sem, ezek csak olcso kurvak, nem volt dolgom olcso kurvakkal, es nem volt dolgom draga kurvakkal sem, most pedig keso mindenkeppen,

Next

/
Thumbnails
Contents