Irodalmi Szemle, 2016

2016/5 - TALAMON ALFONZ - SHAKESPEARE - Horváth Lajos: Az ámorteológia érvényesülése a Szonettekben (tanulmány) / SHAKESPEARE (1564-1616)

SHAKESPEARE (1564-1616) mozas es a sorrend funkciojat pedig a potencialis szamszimbolika is alatamasztja. A szerzoi hitelesseg kerdesessege tobbek ko­­zott a 145-os, 153-as, 154-es szonettek Q-ba vald illeszkedesebol fakad. Tobben az emlitett harom szonett minosegi hianyossagait hangsulyozzak, miszerint temajuk es kivitelezesiik alapjan el­­ternek a tobbi szonettol. Ezek a versek azonban szemantikailag es strukturalisan is illeszkednek a Q-ba, fokent a 145:C:l-2 anagrammaja (hate away: hathaway es and sau'd: Anne saved) es a 109:Q3:3 (preposterouslie: pre-post-eros-lie) egyik, szinten anagramma erteku kakofoniaja, ami kiilonleges perifrazist alkot a Q-ban, a 153^:1 (Cvpid laid by his brand and fell a sleepe,) es a 154^:1 (The little Loue-God lying once a sleepe,) dsszefiiggesei miatt. Gurr felvetese alapjan pedig negy potencialis anag­ramma is ertelmezheto az S-ben, ezek pedig a Will,1 Hath, Sun, Rose szavak, utalva a szerzore mint a szubjektumra, a kedvesere (nejere), illetve Amorra mint a lirai enre a Sun: son es Rose: Eros osszecsen­­gesek alapjan, ami igy alatamasztja a 145-os, 153-as, 154-es szonettek kiemelt szerepet is. A szerzoi hite­lesseg kerdese az emlitett harom szonett miatt nagy valoszinuseggel nem tamadhato, mert a lirai szer­­kesztesmdd alapjan valoszinusithetd, hogy ugyanaz irta a Q szonettjeit, aki a Venusz es Adonisz es a Lukre­­cia meggyalazasa szerzoje volt. Emellett kiemelhetjiik Ovidius muveit is, mint lehetseges forrasait az em­litett muveknek.6 Duncan-Jones, Evans, es Kerrigan a grammatikai hibak miatt is nyitottnak mondjak ezt a kerdest,7 viszont itt a son/sonne es a Sun/Sunne szavak kiilonleges szoszemantikai kapcsolata es szemantikai dsszefiiggese dominansnak bizonyul a funkcionalis iraskepet tekintve. Raadasul Vendler is elfogadhatatlannak minositi a Q strukturajanak a figyelmen kiviil hagyasat az egyes szonettek es az S egysegenek a szempontjabol. A hibak konstruktiv jellege miatt pedig a konkret elteresek is meghataro­­zok a Q-ban, ami viszont mar implikalja egyiittal az amorteologia megjeleneset is. A son szo peldaul csak a szinonimak, a jelzok, a hasonlatok, a metaforak, a szimbolumok, vagyis a kimerithetetlennek latszo koltoi eszkozok reven 5 Freinkel, Lisa: Willful abuse: The Canker And The Rose. In Freinkel, Lisa: Reading Shakespeare's will: The Theology of Figure from Augustine to the Sonnets. New York, 2002, Columbia UP. 169. 6 Bate, Jonathan: Shakespeare and the Renaissance Ovid. In Bate, Jonathan: Shakespeare and Ovid. New York. 1993, Oxford UP. 1M7. 7 Kerrigan, John: i. m. 7-64.

Next

/
Thumbnails
Contents