Irodalmi Szemle, 2016
2016/4 - BEVETÉS 2016 - Mellár Dávid: Ürítések (versek); M. D.; Minden valóság egyszerre; Cím nélkül; Beszélgetések egy guminővel (prózák) / BEVETÉS 2016
BEVETES 2016 _ MellAr David M. D. 18 vagy 32 eves lehettem ebben a pillanatban. De ez mar reg volt. Tul reg, tul mashol. Talan masnap. Lementem a boltba egy iiveg vodkaert. Valamelyik vilaghaboru epp aznap tort ki. Akcios volt a literes. Hazafele egy agon madarak szeretkeznek. Durvan, majd lagyan. Vegignezem, nem gondolok semmire kozben. Nem szep, nem csunya, semmilyen, nem atbaszas, amikor az aktus utan otthagyjak egymast. Es soha tobbe nem talalkoznak, basznak ujra, meg telefonszamot sem cserelnek. Nevteleniil. A borravaldt nem a ketgyerekes nonek adorn, aki kiszolgal, mert ha eltenne, akkor holnap mar csak bevasarolni johetne a szuperbe. Inkabb a bolt elott felholtan keregeto csovesnek adorn a szokasos rumra valot. Nem koszoni meg, megszokta, meg amugy is nema. Belefaradt mar a sok dumaba, kitalaciokba, eleg neki mar csak a vizio. Nines tevem. De azert bekapcsolom ma is. Leperegnek a fejemben a legfrissebb 10 orai hirek, tegnap 8-kor holnaputan, majd kikapcs. Inkabb iszogatok halkan. A koesmaba szoktam jarni, ha epp nines valami vilagbajnoksag, mert sem a bajnokok, sem a vilag nem erdekel, az egyik torzsvendeg a bunyos filmck megszallottja, a sorok mellett neha belebambulok par litesbe en is. Annyira torzsvendeg, hogy ott is lakik a koesmaban mar evek ota, a terasz egy zugaban, telen-nyaron. Elfelejtettem tejet venni. Pedig azt szeretem. Jobban, mint a vodkat. Vissza minden. Egy halszalkazd gyarban dolgoztam, mint precizista. De ez nem fontos. Talan nem is igaz. Rengeteg Bukowskit olvasok, es ez meg is latszik rajtam. A szagomon, a bdrdmon es a hajamon is. Budds vagyok, kocos, es majdnem mindig reszeg. Kafka utan szabadon barmi vagyok. De legtobbszor talan David Mellar. Cigarettafiiggo. Nem letezik internet. Volt es talan lesz is majd egyszer. Zokniban szoktam dugni es meztelenul tancolni, irni. Van ugy, hogy egyszerre, es napszemuvegben. Voltam mar szerelmes is, buzisag lenne tagadni. Ez is pipa alapon. Szoktam szeretni is neha, de eleg faraszto, ezert nem eroltetem nagyon a dolgot. Van kedvem elni, holtak kozt ebredni, es bebaszni kurvara, ujra. Es ujra megprobalni. Meghalni talan meg nem haltam meg soha, de erdekelne a dolog. Nobel-dijas Bukowski-hos vagyok, es abszolut hiilye. Valami baj van a fejemben. Nem tudok informacidt feldolgozni, se raktarozni. A befogadas ennek koszonhetden fokozottan megy, de csak atesusszan rajtam az info, ezert ha nem rogzitem, az aramlas folyamataval eltunik minden, mintha nem is left volna. Meleg vagyok. De meg soha nem dugtam egyetlen ferfit sem. Csak noket. Volt egyszer egy nd, aki lemondta az anyja temeteset, hogy velem kefeljen. Nem az eskiivojere nem ment el, hanem a sajat kibaszott anyja temetesere. Egyebkent velem se ment el, de en igen. Talan volt egy leheletnyi elegedetlenseg abban, amikor bebaszta maga utan az ajtot. Stop. Csond. Ahogy a reggeli kocogas polo nelkiil, ejjeli, dltonyds oriilette fajul. A friss levego csomag cigire valt. A pohar tej malibura. A frissen facsart tizenket eves whiskyre. A teljes kiorlesu kenyer zoldseggel gyorskajara majonezzel. A csesze tea egy vodor eleteros
