Irodalmi Szemle, 2016

2016/4 - BEVETÉS 2016 - Németh Zoltán: Utak az ismeretlenbe (Czucz Enikő verseiről) / BEVETÉS 2016

Nemeth ZoltAn ■ UTAK AZ ISMERETLENBE CZUCZ ENIKO veeseirol Iviilonds, moly intenzitasu verseket olvashatunk Czucz Enikdtol, olyan szo­­vegeket, amelyekben leallithatatlan hare akaratlan szemtanui lehetiink. Bru tai is kiserlet ez, amelyben egymasra vetiil es szembeszegiil tiikor es arc, a bdr kiilso es belso tele, nd es ferfi, allat es ember, test es nyelv, az ismeretlen es az ismerds. Czucz Eniko verseinek idealis pillanata akkor jon el, amikor a tiikor eletre kel es referenciaja nelkiili onallo eletet kezd elni, ketsegbeesesben hagyva a tiikrozdtt hust. Platon barlangjaba keriiliink, de tel­­jesen ellenkezo utvonalat bejarva. A rab kint el, tiindoklo napfenyben, gyonyorii kertben, gyonyorii testek kdzott, es ami a legfontosabb - szabadon, boldogan. Es akkor valaki kezen fogja, es elvezeti egy barlang melyere, egy perverz vakond­­turas melyere, csontos kezek koze, ahol csak eroszak es megfigyeles van, folya­­matosan kattog az ora, kopik a jelentes, a testek tiikrok, a hus puszta felszin, a nemi szerveknek is csak felszfniik van. Itt mindenki a kevesbe szeretett, hiany­­potlas, appendix, marginalis voyeur, es a szavak, amelyeken mindez egyaltalan elmondhato: nyelvbotlas. A tiikor es a maszk szembeszegul az arc hatalmanak, letepi az arcot a tiikorrdl, kikaparja - akar patkanyok segftsegevel is - az arcot a maszk mogul. Felszivodik a nyal csok kozben, es eles, vasreszelore hasonlito nyelvek reszelik egymast. Ugy felejted egve a villanyt, hogy lekapcso­­lod; es ugy kapcsolod fel, hogy meg so­­tetebb legyen. Itt mindenre egyetlen szo hasznalatos; mindenre ugyanaz a szo hasznalhatd csak. A tiikorben nezem ma­­gam, hogy emlekezzek, ki voltam en, aki sosem voltam. Czucz Eniko verseinek beszeloje filo­­zofus, nd, sebesz, pszichiater, almatlan vagina, jelentestelen patkany, egy ran­­cos ujj, maga a tiikor, egy segg, a fogak fehere, egy gorog lany, veres vatta a bu­­gyiban, zongorahur, a fizika torvenyei. A vilagot alkoto toredekek, amelyek egymas ellen fesziilnek. Hatar kozottiik a bor, sajat bdrom. Egy eles targyat tarto kez sziikseges, nehany szo, valamint egy elkepzelesekkel teli agy, hogy a targyak kozott fesziilo bort nehany helyen be­­metssziik, es a hatar ket oldalan talalhato targyakat rendszerben lassuk, osszeke­­verjiik, ujra elrendezziik a terben. Czucz Eniko verseinek beszeloje ez a bor, ame­­lyekre szajat nyit, szajak sokasagat vagja bele, a nyelv. Vajon olyan a vilag, hogy benne ti­­tokzatos kiizdelem zajlik nd es ferfi ko­­zott, hogy egymast kiirtsak? Es a szex, a szeretkezes hare, amelyben nd es ferfi gyilkoljak, olik egymast, de a sors cini­­kus rohogese kozben paradox modon epp ekkor esik teherbe a nd? A foganta­­tas a gyilkos fegyver? A nemi szerv nyilt seb, amely mintegy felhiv az eroszakra? Felker a halal folytonos ujrajatszasara a kettos eroszakon keresztiil? Az igazi voyeurok az allatok, amelyek mindig, minden pillanatban koriilvesz­­nek benniinket. A mikroszkopikus le­­nyek, amelyek habarcskent tartjak ossze

Next

/
Thumbnails
Contents