Irodalmi Szemle, 2016

2016/4 - BEVETÉS 2016 - Beke Zsolt: Részletek és folyamatok (Plonicky Tamás pályakezdőről) / BEVETÉS 2016

a novellaban, ezt nemcsak a felsorolt szerzdk es megidezett munkaik mutatjak, hanem a mise en abyme latvanyos alkalmazasai is.

Erdemcs figyelemmel kovetni, ahogy az fro megitelese valtozik az egyes szam elso szemelyben elmondott szovegben. Az inditasnal a nem tul hizelgo „sznob, olvasott arcu, tavolba merengo, lancdohanyos vadbarom, aki nem mellesieg meg akarja valtani a vilagot, es el is hiszi, hogy kepes ra" olvashatd. Mindezt kozvetleniil koveti az a mar idezett resz, hogy a lesujto velemeny birtokosa(i) szovegfoszlanykent hatarozza(ak) meg maga(uka)t egy - enelbeszelesben. A Garcia Marquez A szerelemrol es mas demonokrol cimu szovegebol vett ismert idezet ugyanakkor „az irokra is igaz": „a nok valami kiilon eszbeli adottsag alapjan, ami csak az ovek, ugy tudnak elsiklani a valosag zatonyai mellett, hogy nem szenvednek hajotdrest". Majd a sajat eletet elmeseld reszek utan az onreflexiv felismeres jon: „Szerintem azert az irok megiscsak azert elnek, hogy elmeseljek az eletiiket". Erre replikazik a masik en: „Ertsd meg, ezek nem a sajat dolgaikat meselik el", aztan: „Meg ha csak hazudnanak - nevet fel harsanyan -, de lopnak is, es azt is hitelteleniil teszik."

Ennyi onjellemzes utan jon a fordulopont. Stein, a szomszedban lako ird megmenti (?) az apja utjat jaro, annak halalat ismetlo (?) elbeszeldt. Ettol a ponttol kezdve meg a deixisen beliili referencia sem er mar semmit, egyfajta tablokent megjelenik mindenki, leiiti a meccslabdat az onreflexivitas terfelen is: „Barcsak valahogy le tudtam volna jegyezni, hogy mire gondoltam eddig." Annyi azert meg belefer, hogy az elbeszeld Steint illetden megallapitsa: „Talan az irok megis

jo fejek. Ha ezt atveszelem, igerem, kerek majd egy dedikalt regenyt."

De ez az onzo gatlastalansag mar ahhoz a fecsegeshez tartozik, amely Plonicky Tamas prozajanak a sajatja. S a fecseges itt sem negativ minoseget jelent, hanem megint csak a tortenetmeseles onfeledt modjat, amibe azert ismet bekeriil egy csavar: Ahogy a novella elejen elszivott mariska hatasa ingadozik, elfogadhatobba-elviselhetetlenebbe valik az elso mondatban megallapitott teny: „nagyjabol ket eve nem voltam novel". Ugyanis elobb „mintha csak tegnap lett volna, hogy novel voltam" lesz, majd „Ket ev. Talan absztinensnek vagy ongyilkosnak kellene lennem. Talan mindkettonek." Erdemes ebben a prozaban a reszletekre es a folyamatokra figyelni.

A keteves tdrtenetrol ellenpoluskent Sade marki szavai juthatnak az eszimkbe a Szodoma szazhusz napja cimu mubol:

O, mino talany az ember! - kialtott fel a herceg.- Igen, baratom - mondta Curval. - S ezert mondta egyszer egy szellemes ember, hogy kar veszodni a megertesevel, inkabb meg kell baszni."

Nem mintha Plonicky elbeszeloje sokat veszodne a megertessel, mindenesetre egy masfajta lehetoseg rajzolddik ki altala ugyanazon az alapon.

Masreszt az sem hallgathato el, hogy neha tulfut ez a fecseges, meg ugy is, hogy a modosult tudatallapot egy bizonyos szintig indokolja is a tulfutast. Neha azonban a klisek sajatitjak ki a beszedet, elveszik tole a lendiiletet. Peldaul: „azert lett volna jo apa, mert csak koriilbelul felevente ivott, akkor viszont nagyon, es hajlamos volt hiilyesegeket is csinalni, amit mindig megbant, felvallalt, es legalabb bocsanatot kert", vagy: „Es mar ket