Irodalmi Szemle, 2016
2016/4 - BEVETÉS 2016 - Plonicky Tamás: Éjjeli (novella) / BEVETÉS 2016
Nehany oraval kesobb kideriilt, hogy Steinek fiistszagra lettek figyelmesek, kinyitottak az ajtot, majd meglattak, ahogy ott fekszem elajulva, a sajat repaszagu hanyasomtol fuldoklom es eg a kabatom a cigimtol, majd eloltottak, es ujraelesztettek, vagy tudja az Isten, mit csinaltak, mindenesetre idoben kihivtak hozzam a mentoket, es eletben maradtam. Talan az irok megis jo fejek. Ha ezt atveszelem, igerem, kerek majd egy dedikalt regenyt. Rendesen latom magam elott: „Sok-sok szeretettel a szomszedfiunak, aki szerint nem vagyok jo Iro, de miutan majdnem meghalt, es en megmentettem a szaros kis eletet, megvaltozott a velemenye. Az izlese hatarozottan javult." Dr. Stein- Hallja a hangomat? Azt mondjak, a szorongas halalfelelembol taplalkozik. Miutan majdnem belepusztultam, rajottem, hogy annyira azert nem hiilyek ezek az orvosok. Barcsak valahogy le tudtam volna jegyezni, hogy mire gondoltam eddig.- Hallja a hangomat? - kerdezi egy kellemes hang. - Tudja a nevet?- Befognad, ha szepen kerlek? Most be kellene mutatkoznom, de nines erom hozza. Meggyozdm magam. Koncentralj.- Na, mi legyen? Most en kerdezek. Hany evnek kell eltelnie, hogy visszanojon a sziizesseg?- Igen, ebren vagyok - szolok.- Gratulalunk ez itt a Mennyorszag Tourist -, mondja a hang. - Ha szeretne valamit, akkor balra a masodik ajto. Haha. Milyen ironikus. Es egyszer csak megjelenik az apam, aki megfogja a kezem, es azt mondja, hogy minden a legnagyobb rendben van, nyugodjak meg, es hogy az ilyesmi elofordul - vele plane -, aztan megjelenik Felho, aki csak pislog, es szinte biztos, hogy a sztoikusokra meg valoszinuleg Garda Marquezra gondol, aztan ott van a Stein is, aki epp elkezdi mondani az orvosoknak, hogy d mennyire jo iro, idez egy kicsit magatol, majd a konyveire hivatkozik. De 6 mar csak ilyen, es nem fog megvaltozni. Jobbra nezek, es meglatom a tanuloszobas ex-baratnomet, aki csak mosolyog, es annyit sug nekem, hogy csodas vagyok, majd megjelenik anyam, aki letesz egy kilo narancsot az ejjeliszekrenyemre, majd eloveszi a zsebebol az elveszett lakaskulcsomat, meglobalja, es kedvesen odaadja, mondvan, hogy otthon felejtettem, es megkerdezi, miert nem kopogtam be az ejszaka, hiszen, meg ha fel is ebresztem, szivesen kinyitotta volna az ajtot, majd hozzateszi, hogy minden a legnagyobb rendben van.- Ilyenkor miert van minden a legnagyobb rendben? - kerdi megint a kollegam a fejemben.- Fogalmam sines, de egy biztos, az ongyilkossag es az absztinencia nem jelentenek megoldast. Azt hiszem, igaza van. Nem jelentenek megoldast. 39
