Irodalmi Szemle, 2016
2016/4 - BEVETÉS 2016 - Plonicky Tamás: Éjjeli (novella) / BEVETÉS 2016
BEVETfiS 2016 imben, ebben a pillanatban arra gondol, hogy egyes keleti papok azt allitjak: a vallas az, amit az ember akkor tesz, ha egyediil van. Nos, ha ez igaz, a mi kozos vallasunk a cigaretta meg a maszturbalas. A jelenlegi helyzet pedig a tokeletes megdicsoulessel egyenerteku. Imadjuk egyiitt az Urat.- Nemcsak az oriiltekkel van baj - tori meg a csendet, majd elkezd jatszani a kis piros ongyujtojaval -, hanem az ertelmisegiekkel is. Mindegyik sznob, olvasott arcu, tavolba merengo, lancdohanyos vadbarom, aki nem mellesleg meg akarja valtani a vilagot, es el is hiszi, hogy kepes ra. A legnagyobb tevedesiik megis az, hogy veliik erdekesebb a vilag, a paradoxonuk pedig, hogy meg se fordul a fejiikben a masik lehetoseg.- Tenyleg azt hiszik - helyeslek, hisz mi mast tehetnek, es eszembe jut, amikor egyszer egy dnmagat irdnak titulalo muvesz zseni azt merte mondani, hogy egy valamire valo alkotonak minden esetben azonosulnia kell a szovegeivel. Olyan affektalva mondta, hogy azt hittem, megoriilok. Es kepesek voltak megtapsolni. Ez az ember sajat maganak szervezett felolvasoesteket, gyakran idezett onmagatdl, hangzatosan beszelt, es mindenki imadta. Egyszeruen tokeletes volt. A mikrokornyezete majd meghalt erte.- Jah, emlekszem - mondja a kollegam.- Ha igaz, amit ez a barom mondott, en egy rosszul megirt szovegfoszlany vagyok, amit meg nem szerkesztettek meg - rdhogok fel.- Az - egeszit ki -, vagy egy vesszd egy felsorolas tagjai kozott - mondom, majd gyakorlatilag szinkronban fujjuk ki a cigifiistot, es egy masodpercre azt erzem, hogy jelenleg mindketten el szeretnenk sumakolni a beszelgetesiinket.- Nem ertek egyet - mondja, mint aki olvas a gondolataimban, es ezzel apamat eleventh fel, mert o mondta mindig affektalva, hogy: „ezzel nem ertek egyet". A faterrol tudni kell, hogy egeszen addig rendes csavo volt, amig bele nem fult a sajat repaszagu hanyasaba. Onnantol kezdve mar nem igazan foglalkoztam vele. Bar, hogy oszinte legyek, nem lehet ra egy rossz szavam se, mert annak idejen tok sokat tdrddott velem. Emlekszem, olykor meg egyeni szoveges peldakkal is eloallt, hogy fejlessze a matektudasomat: „Ha egy tehen egy nap 5 kilot szarik, hany kilot szarik egy heten?" - kerdezte. Harmincot - mondtam tizevesen. Apam nehany evig „bajgunarnak", „fod terhenek", meg „nagy marhanak" hivott. Meg emlekszem, mindig azt mondta, hogy: legy fegyelmezett! Ez volt a tanacsa az eletre. Legy fegyelmezett! Azutan felnottem. Majd jott az a hanyasos-megfulos cucc. Meg a temetese, amin oszinte leszek, tenyleg megprobaltam fegyelmezett lenni. Persze sikerteleniil, es a ceremonia kellos kozepen leleptem ragyujtani. Mindenki azt hitte, hogy nem birom nezni. Na mindegy. Keptelen vagyok a normalis kapcsolatok kiepitesere.- Ott a pont, az a bizonyos, amit elfelejtettek kitenni - mondja a kollegam a lepcsohazban. Fogalmam sines, mire utal, meg arrol sem, hogy mit jelent, de elvigyorodik, es en biztos vagyok benne, hogy az a Sturgeon nevu balfasz jut eszebe, aki szerint a dolgok kilencvenot szazaleka szart sem er. Valoszinuleg igy van ez a szillokkel is. Mi sem lehetiink kivetelek.
