Irodalmi Szemle, 2016
2016/4 - BEVETÉS 2016 - Plonicky Tamás: Éjjeli (novella) / BEVETÉS 2016
BEVETfiS 2016 Plonicky Tamas EDJELI Nagyjabol ket eve nem voltam novel, ez fut at az agyamon, miutan visszagondolok az elmult orak felejthetetlen esemenyeire: a stroboszkop fenyere, a fiistgepre, az enekesno tejfeher, szexi hatara, a leguritott felesek utani emberi dramakra, az udvaron eltolt jointokra es persze az elveszett lakaskulcsra, aminek koszonhetden lepcsohazunk hideg padlojan toltdm az ejszakat. De barmennyire is elcsesztem ezt az egeszet, csak arra tudok gondolni, hogy mar nagyjabol ket eve nem voltam novel. Ez, azt hiszem, egyeni csucs. Nem szivesen beszelek rola. Pedig mar nagyjabol ket eve nem voltam novel. Tisztan es elesen jutnak eszembe a dolgok arrol az ejszakarol, ahogy a portoitol elalelva fiives cigivel a szamban fekszem egy tanuloszoba kenyelmetlen padlojan, erolkodve a szetrakott labak kozott, ami akkor a pillanatnyi idillt jelentette, es annak az illuziojat, hogy minden teljesen rendben van. Minden teljesen rendben is volt. - Csodas vagy - mondta nekem a lany, majd nem sokkal kesobb egymast olelve bamultuk az ablakon keresztiil a hideg tombolasat, es azt ereztem, hogy dszinte velem, es en azon ritka pillanataimnak egyiket eltem meg, amikor en is meglehetosen oszintenek ereztem magam. Meg dnmagamhoz is. Csodas vagyok - gondoltam, es el is hittem, majd a lany nehany hettel kesobb ugyanezt, vagy legalabbis valami hasonlo kinyilatkoztatast tehetett annak az evtizedekkel dregebb ketgyerekes csaladapanak is, akivel felrelepett, es meg mielott kideriilt volna barmi is, azonnal ddntottek: felultek a repiildre, majd egy jobb elet remenyeben elhuztak az Allamokba. Ott legalabb eredetiben vasarolhatnak maguknak Carvert, akit tanuloszobas ex-partnerem annyira szeretett, es akit szinten igy definialt: csodas. Elegge giccses fazon voltam akkoriban. Ez jut eszembe a lepcsohaz kellemetlen hangulatarol, es az, hogy valamit tenyleg jo lenne csinalni is. Benyulok a zsebembe, es megtalalom az esterdi maradt fiivet, es hala a fentieknek, van nalam papir is, es elkezdek tekerni, majd kinyitom a kis hatso ablakot, es ragyujtok. Odakint a teli ejszakaban hollok repdesnek at az ablak elott, a molekulak osszekoccanasat - amirol egy meg nem ertett koltdcskenk irt valamikor a regi idokben - meg veletleniil sem hallom. Es nem latok egyetlenegy joravalo csillagot sem a hidegtol. Ket ev. A mariska kellemes, emelyito ize a tiidorntdl feljut egeszen az agyamba, ahol a THC-tol egy sokkal jobb hangulatu ember valik belolem, bar nem volt ez mindig igy. Tepesrol tepesre fejlddok. Apropo tepes. Apropo drogok.
