Irodalmi Szemle, 2016
2016/4 - BEVETÉS 2016 - Ivan Štrpka: Szekvenciák (szülés előtt); Öltsd ki a nyelved; A hely; A rejtőző (versek, Tóth László fordításai)
szelepeibol sivito gozsugar tor eld. 5 A levego mozdulatlan, akar a beton. Egy zsenge oriaslevel a nyirkos fal menten elvalik a fatol. 6 A lassitott mozgasu autokkal telt ut mdgott a lassitott gomolygasu kod egyik resen at ujbol lepereg a lassitott felvetel. Egy hatalmas sportpalya korcikke: egy triko atnedvesedett foszlanya kitarton lengedez a neptelen lelato parkanyan. 7 A fiistolgo aszfaltjarda menti sekely vizlefolyoban megmozdul egy tires papir sorospohar. Odabb gurul, felbucskazik, zorog. Aprocska szarazvillam a szomjazo fejeben. 8 Szaraz szemmel, mozdulatlan figyeli a pore jelen hatrahagyasanak ez esemenyeit. Veliik egyiitt haladok en is. Egyre melyebben, az ido belsejebe. Egyenesen a szivbe. ITT. OLTSD KI A NYELVED Az utolso udvari bolondod vagyok. Futok - bar nem mozdulok. A bolondod vagyok, ki az arnyak hajlongasat lesi a keritesek toveben, a maglyak tiizeben es a szavakon tuli, langolo utak menten. Megyiink. Utazunk. Nem messze az elhagyott benzinkuttol, egy csendes ut menten egy fiatal fa langol. Egyetlen lobogas az egesz. Arnyeka vad tancot jar. Sziszeg a lomb. Pattog a fa. Es erosodik a szel. Hagyjuk mellette csendtol repedezett kotopanjaink. S menjiink tovabb. Gondolatban. Hisz nem mozdulunk. Az Enem es a fa ferde arnyeka. S mdgottunk - siiket madar elnyutt es osszeverzett gyerekciponkben. Meg fako, vekony heju, hallgatag tojasok. Am a hej mdgott a Magus szenvedelyes nevetese. Csak oltsd ki a nyelved, kedves babam. A maglyat nem harsogod tul. A papir falan lobogo arnyekodat sem. Az atok visszajan. A papir tuloldalan.
