Irodalmi Szemle, 2016
2016/3 - KORTÁRS SZLOVÁK - Paszmár Lívia: Valamiféle kíváncsiság (Balla Veľká láska című kötetéről) / KORTÁRS SZLOVÁK
KORTARS SZLOVAK suruek, liraiak, sulyosabbak: olyanok, mint a hosszabbak kozti lelegzetvetelek. Andric, a negyvenes evei kozepen jaro hivatalnok es iro, aki a szerzohoz hasonloan csak a vezeteknevet hasznalja, alapjaban veve elegedett az eletevel. Van munkaja, lakasa, ivocimborai, sot meg baratnoje is: Laura. Nem tamaszt elvarasokat sem magaval, sem masokkal szemben, illetve egyvalamit megis: hogy masok se varjanak el tole semmit. Lenyegeben ezen alapszik elegedettsege. Mas kerdes, hogy van-e ennek barmi koze a nagy szerelemhez - elsosorban Lauraval kapcsolatban -, es nem arrol van-e inkabb szo, hogy a nagy tortenetek elmultaval eltunt a nagy szerelem elbeszelhetosege, sot maga a szokapcsolat is szinte ertelmezhetetlenne valt. „Amellett, hogy masokat figyelt, Andric Laurat is figyelte. [...] Ami Laurat illeti, ot inkabb szeretnie kellett volna a figyeles helyett, de o csak kivancsi volt, es azt gondolta, hogy a kivancsisag szerelem, a nagy kivancsisag pedig nagy szerelem." (46.) Laura lete megnyugtatoan hat Andricra, tobbek kozt azert, mert mig a nd jol erzi magat a ferfi barati koreben, addig neki tobb ideje marad sajat magara. Kozben folyamatosan gondolkodik, ertelmez. Pontosan latja, hogy a kettejiik kapcsolata sehova sem fejlodik, de nem is igenyli, hogy ez valtozzon. Laura viszont elsosorban apat keres, akivel felnevelheti kislanyat, igy megis tortenhet valami, ami a katarzisnak csupan egy esetlen utanzata. A szerelmi szal valojaban csak sorvezetokent szolgal Andric on- es vilagertelmezesehez, amelyben ugy bolyonghatunk, akar egy hivatal sok helyisegeben, ahol minden ajto mdgdtt mas iigyeket intezo allami alkalmazott ill az evtizedek alatt elkoptatott butorok kenyelmes pusztulasszaga altal gyongeden korbeolelve. Ez a bolyongas pedig legalabb olyan celravezeto, mint peldaul valamelyik ajto mdgdtt iilni. „... egy ujabb ev telt el, talan lesz vegre jutalom, bar hiaba gondolkodott rajta, miert is kaphatna o es a kollegai jutalmat: talan azert, mert iden sem omlott ossze a szlovak gazdasag. Ez viszont egyaltalan nem az o erdemiik. Masreszt senki sem tudja, miert nem omlott meg ossze vegervenyesen a gazdasag, es ez kinek az erdeme" (124.). Andric tehat meg csak meg sem kiserli, hogy a tarsadalom hasznos elemenek lattassa magat, hiszen ez is, mint barmi mas, teljesseggel felesleges lenne. Ehelyett inkabb megiszik meg egy fernetet, hatha utana megerkezik a kiildemeny, amire var. Szoval azert neki is megvan a szemelyre szold narrativaja, a titkos kiildetes gondolata, amelyet egy killdone kezbesit majd, aki lehetoleg angyal. Innet fogja tehat megtudni, mi a feladata az eletben. Persze hozzateszi, hogy az angyal megjelenese ketsegeket is ebresztene benne, hiszen az nyilvan nem tudna bizonyitani angyali mivoltat. Fanyar tavolsagtartasanak - mintha nem is volna igazan koze a sajat eletehez, sem az elettereul szolgalo kornyezethez - nem kimelt aldozata elsosorban onmaga, masreszt akarki es akarmi, akihez es amihez barmi koze van. Erdemes itt kiemelni a szlovak irodalmi kozeget, amellyel kapcsolatban szelsosegesen kritikusnak bizonyul. A legvegletesebb szavakat azonban Elvira asszonynak, Laura anyjanak szajaba adja a szerzo: „Szerencsere ma mar nem leteznek irok. Mert letezni annyit jelent, mint jelenteni valamit. Ok viszont nem jelentenek semmit. Huzzuk ki oket a naptarbol, ne telefonaljunk nekik a nevnapjukon. Senkik. Es ezek a senkik ezt eszre sem vettek.
