Irodalmi Szemle, 2016
2016/1 - NABOKOV-ÁRNYALATOK - Vladimir Nabokov: Breitensträter-Paolino (esszé, Hetényi Zsuzsa fordítása) Meddig él egy lepkegyűjtő? Az Irodalmi Szemle körkérdése (válaszolnak: Bartók Imre, Csillag Lajos, Grendel Lajos, Szászi Zoltán, Veres István) / NABOKOV-ÁRNYALATOK
nabokov-Arnyalatok Egy csoppet sem faj. Csak egy kis pendiiles fut vegig es azonnal kellemes alom szall az emberre (ezt hivjak ugy, hogy „knock out"). Tarthat tiz masodpercig vagy tovabb, akar fel oraig. Kevesbe kellemes a szivgbdorbe, a napfonatba kapott iites, de egy jo bokszolo kepes ugy megfesziteni a hasat, hogy akkor sem rezdiil meg, ha egy 16 rug a szegycsontja es a koldoke koze. Carpentier-t ezen a heten is lattam, kedden este. A nehezsulyu Paolino edzojekent jott, es a nezok nem ismertek fol azonnal ebben a szereny, szoke fiatalemberben a nem is oly regi vilagbajnokot. Megkopott a hirneve. Azt beszelik, hogy a szornyu kozelharc utan Dempsey-vel ugy zokogott, mint egy asszony. Paolino elsokent jelent meg a ringben, es leiilt a sarokban az iilokere, ahogy illik. Ez a termetes baszk, sotet, szogletes fejevel, foldig ero szinpompas kontbseben ugy nezett ki, mint egy keleti balvany. Csak a ring volt megvilagitva, es ahogy raesett foliilrol a fenysugar kupja, az emelveny eziistnek latszott. Az oriasi sotet ovalis suru soraiban olyan volt a sok-sok emberarc, mintha egy fekete lapon szamtalan erett kukoricaszemet szortak volna szet, a kozepen pedig ezt az eziist kupot mintha nem is elektromos aram taplalta volna, hanem a sotetsegbol kozepre osszpontosito tekintetek ereje. Es amikor az emelvenyre folment a baszk ellenfele, Breitenstrater, a nemet bajnok, szoken, sziirke kopenyben (es valamiert sziirke nadragban, amelyet azonnal elkezdett lerangatni), a hatalmas sotetseget dromteli moraj remegtette meg. A moraj nem halkult el azalatt sem, amig a fotografusok az emelveny szelere felugorva a kiizdok, a bird es a szekundansok fele iranyitgattak „majomladaikat" (ahogy a mellettem iilo nemet kifejezte magat), es akkor sem, amikor a ket bajnok „felhuzta dkldzo kesztyujet" (eszembe jut Lermontovtol az „ifju testdr es a dalias kalmar"). Es amikor az ellenfelek ledobtak hatalmas vallaikrol a kopenyiiket (nem pedig „skdfiumos koponyegiiket"12) es egymasnak estek a ring feher fenyessegeben, enyhe nyoges futott vegig a sotet, feneketlen melysegen, a kukoricaszemek soraiban es a folsd kodbs erkelyek 12 Nem szoszerinti idezetek Mihail Lermontov poemajabol: Vasziljevics Ivan carrol, ifjii testorerol meg a vakmero Kalasm/ikov kalmarrol szolo enek. Radd Gyorgy forditasa.
