Irodalmi Szemle, 2016

2016/3 - KORTÁRS SZLOVÁK - Monika Kompaníková: Az ötödik hajó (regényrészlet, Pénzes Tímea fordítása) / KORTÁRS SZLOVÁK

KORTARS SZLOVAK

A szolohegyen folyton felbukkannak mindenfele ferfiak, talan hajlektalanok. Ugyhogy vigyazz, es csak akkor menj ki, ha a kicsi csondben van. Erted? Ertem.

BELE AKARTAM rakni Adelat a babakocsiba, de amikor lattam, milyen nagy es feltuno a kocsi, es milyen saros az ut, inkabb a haz mogott hagytam. Mindent kivettem a nagy taskabol, es beleraktam a kisbabat. Mint egy csivavat, amilyet a csinibabak hordoznak a retikuljiikben. A taska tagas volt, behajlitott labbal Adela kenyelmesen elfert benne. Kristian kozben elrakta a gyogyszereket, tejet keszitett az utra, es Adela tobbi holmijaval, pelenkakkal es nehany jatekkal egyiitt berakta a hatizsakjaba. Nyugtalan volt, es nyugtalansagat iigybuzgosaggal igyekezett palastolni. Repkedett a helyisegben, mint egy legy, kozben mindig megigazitott valamit, betolta a szeket, lefujta az asztalrol a morzsakat, belenezett a taskaba, kitekintett az ablakon. Hat ora volt, amikor a vallamon atvetett nagy es nehez taskaval es Kristian hatamra hajitott hatizsakjaval kileptem a kertbol, es leereszkedtem a dombon. Tudtam, hogy Kristian az ablaknal all es nezi, hogyan lepdelek a nedves fuben. Nem integettem neki, nem is neztem hatra, mert fennallt a veszelye annak, hogy megfordulok es visszamegyek.

EPPEN FELJOVOBEN VOLT A NAP. Elottem a varos, mogottem a futengerben megbuvd haziko. A Slovnaft kemenyei, az olajfeldolgozo iizem, a stadion tribiinjenek a teteje, a vasuti toltes, a vegyipari iskola, minden ugy teriilt el elottem, mintha a tenyeremen lenne. Belekukkantottam a taskaba, a kezemmel megtapogattam az alvo gyereket, akinek minden egyes lepesemmel novekedett a sulya. Adela meleg volt, mint egy cipo, es ugyanolyan illatu.

Penzes Timea forditasa

Jan Zelinka: Hdrmasikrek (Testvereim) - Anton, Robert, Peter, 11.3.1975-til. 3. 1975, agyag, 2007, foto: Roman Popelar