Irodalmi Szemle, 2016
2016/3 - KORTÁRS SZLOVÁK - Miroslav Marcelli: Fikció, jel és valóság (esszé, Szaniszló Tibor fordítása) / KORTÁRS SZLOVÁK
mak szamara is, melyek az eletiiket mitoszok utjan erzekeltek, ertelmeztek es probaltak kifejezni? Ha tovabblepiink, a tortenelem soran egesz korszakokat talalunk, melyek eseteben az adott megkiildnbdztetes vagy elkiilonites nem ugy ervenyesiilt, ahogy azt manapsag termeszetesnek vagy hagyomanyosnak tartjuk. Aron Gurevics A kozepkori kultura kategoridi cimu figyelemremelto munkajaban emlekeztet az egyik tanulsagra, melyet a tema kutatasa soran szerzett: „A kozepkori kulturalis termekek tanulmanyozasakor fontos emlekezni ra, hogy hosszu ideig nem volt pontos megkiilonboztetese az igazsagnak es a kitalacionak. Azt, amirol a kozepkori irok es koltok beszeltek, legtobbszor o maguk es hallgatosaguk is valddi esemenyeknek veltek. Ahogy az kdztudott, az eposz szamara a kitalacio es az igazsag kategoriai vegkepp nem mervadoak. Viszont a mondai es a legendas elemek a tortenettudomanyban is erdsen jelen vannak". Masutt megallapitja, hogy a „kolteszet" es „igazsag" akkortajt meg nem kiildniiltek el egymastdl, ahogy a vilagi irodalom sem az egyhazitol. A SOR ES A SZIVAR A szovegek, mufajok es allaspontok megkoldnbdztetese, ami szamunkra annyira nyilvanvalo, hogy termeszetesnek tartjuk, valojaban hosszu tortenelmi korokon at formalodott. Vajon jogosultak vagyunk-e igy legalabb annak a kijelentesere, hogy abban a percben, amikor az ujkor kezdeten megsziiletett a modern termeszettudomany, megtortent a fikcio vegleges elkiilonitese es besorolasa a kitalaciok, mondak, legendak es fantazmagoriak koze? Hogy megertsiik: az elkiilonites miivelete nem teljesen egyertelmuen jatszodott le meg akkoriban sem, eleg megemliteni, hogy az eges jelenseget a XVIII. szazad vegeig egy furcsa anyag, a flogiszton jelenletevel magyaraztak, melyet allitolag az osszes gyiilekony anyag tartalmaz. Be kell ismerni, hogy a modern tudas kezdetevel sem lett a fikcio egyszer s mindenkorra ismereterteket nelkulozo kitalaciokent megjelolve s besorolva egy olyan szferaba, ahol az igazsag torvenyei ervenyiiket vesztik, es elkezdodik a fantazia birodalma. Helyesebb lesz feltetelezni, hogy a tarsadalmi es kulturalis jelensegek sikjan olyan mozgasokra keriil sor, melyek a fikcio es a valosag ismeretenek viszonylataban ugy hozzak magukkal a megkuldnboztetd muveletek eltuneset, ahogy egyuttal uj negaciok, uj diszkontinuitasok felbukkanasat is. Jegyzetem tovabbi reszeiben eloszor az egyik, majd a masik jelenseggel szeretnek foglalkozni. A megkiilonboztetesek eltunesenek eredmenyet eloszor egy dialogus reszlete fogja bemutatni, melynek az is lehetne a cime, hogy „A sor es a szivar". Az allomas melletti biifeben, Bertolt Brecht Fliichtlingsgesprache cimu muve menekiiltjeinek parbeszedeben az alabbi szavak hangzanak el. „Ez a sor valojaban nem is sor. Szerencsere karpotol erte a teny, hogy ez a szivar sem szivar. Ha a sor nem sor lenne, de a szivar szivar lenne, mindenert kar lenne." Jean Baudrillard, aki e szavakat A tokeletes buntemj cimu muveben idezi, a kovetkezoket teszi hozza: „A rend beiktatasa tehat a (nehany) rendetlenseg harmonikus kompenzalo hatasa mellett tortenik. Ilyen a kettos negacio ironikus valtozata." Lathatjuk, hogy a kiilonbsegek hianya ez esetben nem arrol tanuskodik, hogy a teriilet meg erintetlen volna, vedett a megismeres behatolasaitol s annak negativitasatol, ami a rendet csupan
