Irodalmi Szemle, 2016
2016/2 - KÁRPATALJA - Gyürky Katalin: Asztráltestek bolyongása (Bogdan Wojdowski A holtaknak vetett kenyér és Igor Ostachowicz űzött lelkek éjszakája című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK
IZLESEK ES POFONOK dorhoz hajtjak oket. Fordulj el, es menj onnan" (263-264.). A masik mu, az Ostachowicz-fele Uzott lelkek ejszakaja szempontjabol azonban nem csak az a lenyeg, hogy Dawid a Wojdowski-regeny vegen valoban elmenekill a „tuloldalra", s a tulelese erdekeben megtagadja zsidosagat, mikozben arrol sines tudomasa, hogy a sziileivel vajon Majdanekben vagy Treblinkaban vegeztek-e. Mert az Ostachowicz-regeny elsdsorban nem Dawid tortenetenek folytatasakent, hanem a Wojdowski-mu utolso jelenetenek folytatasakent ertelmezheto: „Utkdzben Dawid hallotta, amint suttogva beszeltek arrol, hogy maradtak meg rabok az Egyenes utcaban, es sikeriilt jol elrejtozniiik" (455.). Mintha Ostachowicz a sci-finek, helyenkent horrornak is beillo torteneteben ezeknek az 1942-ben a transzport elol a pincebe rejtozo, a let es a nemlet hataran mozgd „uzott lelkeknek" a tortenetet szone tovabb, ugy, hogy kozben nevtelen fohose es - foleg - a fohose baratnoje, Gebe szinten a let es nemlet hataran tartozkodik. A fohds magaval az eletmodjaval kepviseli ezt a koztes allapotot: a diplomas fiatalember az elhetetlen fiatalok nepes taboraba tartozik. Nem erdekli a diplomaja, nem erdekli a vegzettsege, nines eletcelja, alkalmi komuves munkakbol tartja fenn magat, sodrodik, s megdobbentd modon elete egyetlen biztos pontja az anorexias, betegsege miatt vegkepp a letezes hatarait surolo baratnoje, aki az ehezesevel mar dnmagaban kontinuitast kepez Wojdowski azon hoseivel, akiknek ehezo asztraltestekkent sikeriilt a transzport elol elrejtdzniuk. Raadasul az onkenyes dneheztetes Gebe reszerol nem is annyira onkenyes, ha tudjuk, hogy o maga is zsido szarmazasu, s hogy az ehseg belole is ugyanolyan - hoi agressziv, hoi pedig teljesen enervalt - viselkedesmodokat valt ki, mint egykoron a felmendibol. A zsido sorsot anorexia formajaban tovabbvivo baratnojevel az oldalan a fohos egyszer csak azzal szembesiil, hogy „ott, a fold alatt, zsidok laknak" (7.), vagyis hogy a pincejiik valamifele felig elo, felig halott kisertetlelkek otthonava valt. S a fohos elhatarozza, hogy tesz egy „kirandulast" a pincebe, s megtudja, hogyan keriiltek ezek a lenyek oda. A pincebe leereszkedve ugyanugy egy tobbgeneracios zsido csaladot talal, mint amilyen Wojdowski regenyeben szerepelt: „Egy kis foldbe vajt barlang. Bar, lehet, hogy a barlang till nagy szo, inkabb egy apro fold alatti szoba. Meglepo modon egy villanykorte log a plafonrol, a lany meghuzza a lancnal fogva, es felgyullad a villany. Micsoda toprongyok! A pasi eszmeletlen sovany, nagyjabol egymagas velem, szakadt viharkabatot visel, baratsagtalanul nez, a lanynak viszont kedves pofija van, de rettenetesen szomoru, lyukas ujju kiskabatban van. Csak egy ido utan veszem eszre, amikor a szemem mar hozzaszokott a fenyhez, hogy olyan a boriik meg a testiik, mint egy horrorfilmben. Meg kene kerdeznem: »Ti halottak vagytok, vagy mi van?« De nem kerdezem meg. Hiilyen jonne ki" (57.). Az elso talalkozas utan a fohos meg inkabb meg szeretne erteni, hogy kik ezek a felig elo, felig holt alakok, miert bolyonganak a fold alatt, mi a celjuk ezzel, ezert nem nyugszik, ujra visszamegy hozzajuk a pincebe, kerdezdskodni. A lany - akit zsido neven eredetileg Rahelnek hivnak, s mintha a Wojdowski-