Irodalmi Szemle, 2016

2016/2 - KÁRPATALJA - Forgách Kinga: Poétikai motívumtranszponálás (Marno János Hideghullám című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

IZLESEK £S POFONOK FORGACH kinga POETIKAI MOTIVUM­­TRANSZPONALAS MARNO JANOS HIDEGHULLAM ClMU KOTETEROL JN^arno Janos uj koteteben a sajatos nyelvi jatekok es a koltoi kepek egy­­masba fonodva, elvalaszthatatlanul dsz­­szekapcsolodva alkotnak texturat. A Hi­­deghulldm versei nem kiilonallo alkota­­sok, hanem egy komplex versszdvetet hoznak letre, melyben emlekdarabkak, metaforak vandorolnak egyik szovegbol a masikba. A metodus a zenei muvek fel­­epftesere emlekeztet: a komponalas so­­ran egy-egy motivumbol bomlik ki a kd­­vetkezd gondolat, s az egyes kepek ujabb es ujabb jelentesarnyalatokkal bovulnek. A Hideghulldm, amely kilenc ciklusba rendezve tobb mint szaztfz verset tar­­talmaz, a 2015-ds konyvhet alkalmabol a Magveto Kiadd gondozasaban latott napvilagot - e megjelenes altal Marno Janos eddig meltatlanul elhanyagolt elet­­muve vegre tagabb koru ismertsegre te­­het szert. A koltd lfrai vilaga az emlekezesen alapszik: „emlekezetem ilyenkor egy I reg kihalt temetdre emlekeztet, amelyrol valami okbol meg-1 feledkeztek a mun­­kagepek. Tobb evtized multan is majd ez I a temeto lesz a setaterem, labadozasom sokaig titkos - mert / ejszakai - porondja, ahol batran elhagyhatom magam" (18.). A legtobb versben egy-egy gyerekkori emlekmag bomlik ki, melyet korbeolel egy asszociacios es egy onreflexiv reteg: a jelenben irott mult ujraelese az emleke­­zes bizonytalansagaval keveredik. Nines ebben semmi nosztalgia. Egy egesz leelt elet rejtozik a targyilagosnak tuno mon­­datok konyortelen szokimondasa mo­­god. Nehez a versekbol idezeteket kira­­gadni, hiszen minden koltemeny es vol­­takeppen az egesz kotet egy szovegfo­­lyam. A kepek, a szavak es olykor meg a szotagok is atfvelnek, athajlanak a sorok fdlott. Barmely idezet csak egy, a folyam­­bol, a textusbol kivagott elettelen, hia­­nyos csonk marad, a teljes megerteshez az egesz kell. Van ebben a liraban nemi filmszeru­­seg („Embererdo. Fekszem, kilencevesen / alulnezetbol" - 29.), nagy jelentosege van a latoszogeknek, a nezopontnak. Nem beliilrol, hanem kiviilrdl, egy ka­­mera szemszogebdl vizsgalja sajat mult­­jat a lfrai en: „Egyszer meglattam magam az utcan / menni, sapadtan, uzotten es / ketsegbeesetten" (25.). Ehhez kapcsolo­­dik egyfajta kiilso hang, egy kommen­­tar, amely retlektal az adott emlekkepre vagy az iras mechanizmusara, s teszi ezt az elobeszedszeruseg hangjan. „Most hirtelen nem tudom hoi tartottam. / Meg­van. Eltemet aki eltemet" (27.). Ez a fajta frastechnika kivalthatna nemi elidege­­nfto hatast, de ez megsem mutathato ki;

Next

/
Thumbnails
Contents