Irodalmi Szemle, 2016
2016/2 - KÁRPATALJA - Csehy Zoltán: A megtestesült logográfia (Magolcsay Nagy Gábor második ismeretlen című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK
IZLfiSEK £S POFONOK szexualizalva mind az alkotoi, mind a befogadoi folyamat elemeit: „almodban valaki magokkal altat el I ebredes elott remenytelen arccal beleelvez a versbe". A materialitas felfokozott tudatositasa a szoveg konkret alakulasan tuli dimenziokba is elvezet, melyet a veletlen es a kiszamithatatlansag, ha tetszik, a kiolvashato kaosz general. „Nyomombol a nyelv rancos bohoca iszik" - olvashatjuk egy Tarkovszkij-hommage-ban. A nyelvet megsem foghatjuk fel bohockent, ahogy az alkoto nyelvi bohockodasat is kisajatitotta a posztmodern. A kidregedett, lestrapalt bohoc nem virgonc szorakoztato tobbe, sokkal inkabb seriilt es szanalmas figura, aki az egzaktnak latszo, celiranyos nyomokra hagyatkozik. A mutargyszeruen megalkotott kotet fontos grafikai eleme a fekete-feher ellentete, mely termeszetesen itt is tullep a szokasos materialitas (feher lapon fekete iras) dimenzioin. A fekete oldalak a leginkabb interaktivak es provokativak: itt valoban van konkret megfejtes, ha ugy tetszik, poen is (A valodi kepzeloero, Maria data stb.), ugyanakkor azt sem szabad feledni, hogy a szoveg tovabbi muveletekre is nyitott marad, azaz vegeredmenyben szerencsesen „megfejthetetlen". A zene mint dimenzio lappangva folyamatosan jelen van, de a postludium ciklusban dominanssa valik: a Trois preludes Debussy harom preludjet allitja fokuszba, eloszor a Preludes 7. darabjat (Ce qu'a vu le vent d'ouest), mely (stilszeruen, hiszen a nyugati szel meses, konkretan anderseni karakteret tematizalja) a borzolo arpeggiotol halad a disszonanciak fele. Magolcsy megszdvegesiti a lirai-impresszionista hangulatot („majd az a szel a gesztenyes felol idehord / vandorkovek fiirdese a hajnal"), mikozben lekepezi ugyanezt a zenei mozgast. A La serenade interrompue, a Preludes elso konyvenek 9. darabja egy megszakitott szerenad pszichogrammaja lesz, mikozben a szerelmi szokincs zavarig kielezett terhelesprobaja es kifigurazasa is lezajlik („polipjarasodba bolondul a szerelem igehordaja / es emelyeg"), a La terrasse des audiences du clair de lune holdfenyromantikaja is megkapja a magaet: a kozmikus dimenzioba agyazott let mintha onnon koporsojaba kenyszeriilne, akarcsak a szo, mely nem mas, mint „szarkofag". A holdfeny ebben az ertelemben transzformalodik at kozmikus hangulatta es a szoveg is a csillagok fiiggetlen, kaotikus, atlathatatlan, de fantaziaval keppe kiegeszithetd letmodjat veszi fel: „mint dnmaga ujholdlebenyen az ember s a csillagok I litium napfogdak nemezise". A ket madrigal alcimu Ikrek a jdszolban a kanonikus tortenet megkettozesevel, tiikorpoziciojaval kfserletezik (es finoman rajatszik a kotet cimere is): a megvalto ikeritese egy reneszansz vilagi mufajban valdsul meg. A Fibonacci-szekvenciak szerepe es jelentosege a zenei harmonisztikaban es szerkesztesmodban nepszeru tema: Lendvai Erno peldaul Bartoknal dekodolja hatekony organikus szerkesztesmodkent a termeszetes novekedes torvenyeit. Magolcsay Nagy Fibonacci szekvenciak cimu koltemenye mintha ezt a bartoki kozmoszgenezist imitalna. A Postludium zenei fogaimak szorodasa (rekviem, vemhes oktav, gregorian, gospel) es a parkapcsolati dinamika menten szervezodo iranykijeldlo szimultan koltemeny. A kiemelt sorok egybeolvasasa Cselenyi Laszlo szolamszalazos technikait idezheti, s lenyegeben a vezerfonal, illetve
