Irodalmi Szemle, 2016
2016/2 - KÁRPATALJA - Csordás László: Emlékírás és regényszerűség. Mandrik Erzsébet szövegeinek olvasásmódja (tanulmány) / KÁRPATALJA
kArpAtalja zafele tartva telen. A babona, a nepi hiedelemvilag a tovabbiakban is fontos szerepet tolt be az csalad eleteben.12 Hogy mi a forrasa a narrator tudasanak, azzal a kovetkezo reszletek szembesithetik a befogadot. Arrol az idoszakrol ugyanis, amelyrol nines szemelyes tapasztalata, beszamolok alapjan tud Boske. A tamadd, lelott, majd egymasra hanyt farkasokrol jegyzi meg egy helyen: „Joskanak egesz eletere emlekezetes maradt az a nap, felnott koraban sokszor meselt rola."13 Vegso soron mind az edesapa gyerekkorarol, mind pedig a halalarol szolo tortenetek kozvetitessel jutottak el az elbeszelohoz. Errol tanuskodik a megallapitas: „Bujdosasanak tortenetet Sike Lajos mondta el a radioban, aki akkoriban meg gyermek volt, ma mar szerkeszto egy romaniai magyar lapnal."14 A korlatozott tudas, illetve a fiiggo beszed es egyenes idezetek altal kozvetitett tortenet akkor valik megterheltte - es egyben ez jelenti a kotet egyik legnagyobb esztetikai hibajat -, amikor Boske valamifele erkolcsi magaslatot kepviselo kommentator szerepebe lep. Ettol fogva az esemenyeket moralizald prizman atszurve magyarazza, atveve sok szempontbol az olvaso szerepet es egyben korlatozva a kerdesfeltevesek sokfelesegenek lehetoseget. A befogado erzelmi vilagara hatni akaro sorozatos retorikai kerdesek az dnigazolo narrativat erositik: az apa - kiilonben erkolcsileg megkerdojelezheto - donteseinek sorozatat szeretne igazolni az orosz katonak kegyetlenkedesevel, torvenyt es emberiesseget nem ismero termeszetevel vont parhuzam. Ennel a pontnal tunik fel igazan a szoveg es az elettortenet megkonstrualt volta: Joska egy olyan idillinek festett vilagba sziiletik bele, amelyben a kii Ionbozo nepek, az egymast koveto generaciok bekeben elnek, kblcsonosen tisztelik egymast, es meg vannak elegedve azzal, ami adatott nekik. Ezzel szemben a kegyetlen orosz katonak megjelenesevel ennek az eletmodnak a remenye vegleg veszni latszik: tragediak sora koveti az idegen katonak tenykedeseit mar a legelejetol fogva. Az aparol hirt hozo, a szovegben Gyula batyamkent emlegetett alak mondja egy helyen: „»Nekik itt Amerika volt, nekiink meg pokol. Masfel eve voltak itt, de ugy tunt, mintha evtizedek 12 A nepi hiedelem kapcsan erdemes utalnunk A pokol bugyraiban a tisztet kereso katonak megjelenese utani jelenetere: „Faggattak benniinket, hoi az apank. Nem mondtunk nekik semmit. A kutya egnek emelt fejjel szakadatlanul vonitott, mintha halott lett volna a haznal. Tudtuk, hogy ez nagyon rossz jel, nagy bajt, szerencsetlenseget jelent." Mandrik Erzsebet: A pokol bugyraiban. 16. 13 Mandrik, 2007. 40. 14 Mandrik, 2007. 54.
