Irodalmi Szemle, 2016
2016/2 - KÁRPATALJA - Vári Fábián László: Vásártér (regényrészlet) / KÁRPATALJA
kArpAtalja vele a roplap-pecsetelot, s gondolkodas nelkiil az ego sporba dobta. Szep volt pedig, s lam, mi lett belole: kellemetlen szagu fekete fust a nyitott karikan. - Erre mar ugysem lesz sziikseg - mondta, es szinte atyai szeretettel simitott egyet a fiu fejen. Nehany nap mulva a radio foie hajlo emberek szemeben mar hiaba kerestem a remeny korabbi sugarait. Lehajtott fovel vettek tudomasul a torvenyes rend helyreallftasara tett intezkedeseket, de amikor megszolalt Kadar, az arulo anyjanak a kutyaistenit emlegettek. Aztan Elemert emlegettek, akit orosz katonakent vittek Budapestre, s most halalhiret hozta a tavirat. Fabian Elemer szegrol-vegrol rokonunk volt, ugy emlegette mindenki, hogy a Fiisti occse. Fiistinek, a neves futballistanak, aki labai helyett a fejevel muvelte a kapu elott a csodat, Istvan volt a becsuletes neve, csak sotet bore miatt hivta ot Fiistinek gyerek es felnott egyarant. O mondta bizalmasan valakinek, hogy par napja Elemernek sikeriilt hazatelefonalni, s azt talalta mondani az a szerencsetlen, hogy most nyugodtan lelephetne, de sajnalja magukra hagyni az dregeket es a csaladot. Es tessek, most halott, s raadasul nem is az utcai harcokban esett el. Mint kesobb kideriilt, egyik bajtarsa vegzett vele a katonai etkezdeben egy rovid sorozattal, s a nyilvanvald gyilkossagot balesetkent konyveltek el. Hat ennyi volt egy elet, es ennyi a szabadsag. Es a radio sem mond semmi biztatot. Hogy a csapatok meg harcban allnak? Tudjak egyaltalan, hogy mekkora aradat indult elleniik? S az emberek csak raztak a fejiiket tehetetleniil.- Hallod, Tentas? - szakitotta meg Szilagyi Feri a keserves hallgatast. - Probaljam meg felerdsiteni a rovidhullamot? Mer' ezzel a tekerccsel, ami van benne, nem fogunk semmit. Rettenetesen zavarjak. Probaljuk meg, azt mondom, a Szabad Europa hatha mond vegre valami biztatot?- Nem banom, csinald - bolintott apam egykedvuen. Szilagyi Feri, amint hamarosan kideriilt, kesziilt erre a beavatkozasra. A taskajabol forrasztopakat vett eld, hozza kellekeket, majd korbenezett a konyhaban. - Ugy latom, nines konnektor. Nem baj, jo lesz a zsulik - mondta, s a cinezo villas dugojat bedugta a plafonrol lelogo villanykorte csatlakozoval kombinalt foglalataba. Amig melegedett, a taskabol kiilonbozo szinii kis hengereket szedett eld, apro betiis felirataikat az ego ala tartva vizsgalgatta, s egy kis zold alkatresznel vegre megallapodott. - Ennek jonak kell lenni - allapitotta meg hiimmogve, s a paka felmelegedett hegyevel kdrbesimogatta a henger kis drotlabait. Aztan leszedte a radio hatso boritolemezet, kiszedett nehany lampat a feszkebol, hogy a beavatkozashoz helyet keszftsen, egy csipesszel megfogta a kis hullamtekercs derekat, s elkezdddott a mutet.- Na ugyi, hogy valamivel jobb lett? - kerdezte a mester biiszken, miutan az ujra bekapcsolt radidt eles sipolasok es hullamzasszerii ziigasok kdzott a kivant rovid hullamra allitotta.- Nekem egy cseppet sem tunik ugy, hogy hasznalt volna neki, de remelem, nem is artott - meltatlankodott apam, am a fillet megis a hangforrasra iranyitotta. Ami a zavarason atjott, egy csoppet sem volt vigasztald. A kommentator keseriiseggel telve a magukat magyarnak mondo vezetok aljas es megbocsathatatlan arulasarol beszelt. - Legyenek atkozottak! - mondta, de inkabb kialtotta indulattal. - Testiiket se az eg, se a fold soha be ne fogadj a!
