Irodalmi Szemle, 2016
2016/2 - KÁRPATALJA - Vári Fábián László: Vásártér (regényrészlet) / KÁRPATALJA
nagyobb, ladaformaju, zart buvohelyre lehetett feljutni. Amire a hivatalos szemelyek felertek az udvarra, Erzsi neni mar a tornacon fogadta oket.- Hat makuk mek mit akarnak itt, ki kutte makukat ite?- Ne azt firtassa, mama, hogy ki kudott. Azt mondja meg inkabb, hoi az onokaja? Miert nines ma se iskolaba? - mordult ra az dregasszonyra egyikiik. Erzsi neni azonban onerzetesen es mindenre elszantan vagott vissza:- Vetye tutomasul, hoty en makanak nem vatyok mama. Van nekem pecsuletes nevem, en ety tisztessekes dszvetyasszony vatyok. Ha aszompan asz onokamer jdttek, ne itt keressek, elment mek a rekkel iskolapa, mek osonnat is tettem neki. Beszelhetett Erzsi neni, amennyit nem restellett, a druzsinistakat nem erdekelte a karogasa. Azok csak osszeneztek, ahogy a magyar csendordktol lestek el valamikor, aztan elindultak az orruk utan, hogy alaposabban korbenezzenek a portan. Mikola Balint az ajtdban allo oregasszonyt egyszeruen felretolta, ugy ment be a hazba. A ket lakohelyiseget a szegenyes berendezessel egyiitt sem volt nehez attekinteni, s miutan az agy ala is benezett, visszafordult hamar. Petrus Peter a padfeljarot vette szemiigyre, de nem volt batorsaga fellepni a rozoga lajtorjara, meg aztan ertelme se igen lett volna, latta jol, hogy a retesz kfviilrdl van ratolva a padajtora. Nem is tetovazott hat tovabb, elindult az istallo tele. Nehanyat erkezett lepni minddssze, amikor megakadt szeme a messzilaton. Megallt alatta es felfele bamulva hamar eszrevette, hogy kucorog ott valaki, s nem is soka kellett talalgatnia, ki lehet az.- Hallod, te fiju? Gyere le onnen, mig szepen vagy! Beluka azonban mozdulatlan maradt es hallgatott, mintha maga sem tudna, hoi rejtozkodik igazan. De Peter nem tagitott.- Gyere le te, mer' utanad megyek! Es csizmas labat mar emelte a tyukletrara, de nem akart 6 ranehezedni, azt probalgatta inkabb, mit bir el a kis takolmany. A gyenge rozsdas szeggel felerositett kis leedarab mar a nehez csizma sulya alatt lefordult, s az ember erre ugy tett, mintha kegyetleniil feldiihodott volna.- A kutyaistenit ennek a filegorijanak, hat fogom en a nyakamat torni rajta? Kidutom inkabb az egeszet! Es terpeszallasba igazodva ket kezzel nekifesziilt a szarufanak. A laza talaj engedett, az oszlop kisse megdolt. Ugy latszott, meg ket nekifesziiles es a Beluka messzilatoja mar sajat sulyanal fogva is lefekszik a foldre. Odalepett erre Balint is, igy ketten leddntottek, helyesebben mondva biztonsagosan foldre huztak az epitmenyt, es kiszedtek beldle a megszeppent gyereket.- Na, latod, nem lehet eloliink elbujni! Ha a furulyukba bujsz, onnen is kiszediink, ezt jegyezd meg magadnak, dcsem - okitotta Mikola Balint a fiut.- Eleg a povedalasbol! - szolt a tarsara Petrus. - Te meg szedd rendbe magad, dcsem, vedd a taskat, es allomars az iskolaba - siirgette a gyereket, mert komuves mesterember leven lett volna ennel a tarsadalmi megbizatasnal fontosabb tennivaldja is. Ment is szo nelkiil, szipogva a haszontalan iskolakeriilo, hogy osszeszedje holmijat, majd fel perc mulva eldallt a szakadozott, masok altal elnyutt iskolataskaval, de az dreg Mikola nem talalta hibatlannak az dltdzkodeset, ezert ravakkant:
