Irodalmi Szemle, 2016
2016/2 - KÁRPATALJA - Popovics Demeter: A bosszúság (novella, Kercsa Igor fordítása) / KÁRPATALJA
KARPATALJA Az ember bekoltozott, en pedig nyugodtan aludtam: mar van ember! Egy reggel beallitott es ram koszont:- Dicsertessek! - Mindorokke. No, mi az?- Szeretnek mondani valamit, ha nem tetszene megharagudni erte.-No?- Kene venni egy tehenket... Mert ugy van az, tetszik tudni, ahogy az egyszeri ember mondta: Tragya nelkiil mit sem er a fold. A tehen tejet is ad, tragya is lenne - hamar behozna az arat.- Jo, jo. De a szena, amit megeszik - az jo csomo penz!- Tessek nezni, en azt mar kiszamitottam. Megvessziik ennyiert, ad naponta ennyi tejet, szenat tetszik venni ennyit, a tragya meger ennyit, tetszik latni, szepen kifizetodne. Az igazat megvallva, nem lattam; de - mondom magamban - erdekes ez az en emberem. Eszes. Vagy gazdag, vagy gazdagga akar lenni. Nem baj - mondom magamban -, legyen! De az en emberem latja, hogy bizony gondolkozom. Tovabb mondja a mondokajat: - Aztan a borju... Megadja Isten, iiszo lesz, masfel ev mulva megfolyat, a mi nevelesiink lesz. Csak rendeset tessek venni. Ez mar spekulacio - gondolom, elso lepes a gazdagodas utjan. Azzal engedtem el az embert, hogy majd gondolkozom a dolgon. A felesegemmel is megbeszelem. De az ajtobol visszaszol: Joi tessek am felfogni! Szazpercentes haszon. Megbeszeltem a dolgot a felesegemmel, meggondoltam jol, es megvettem a tehenet. Azt mondtam magamban: ha tehen, hat legyen tehen! Es a masik faluban vettem. Meregdraga volt a tehen, mert valamikor meg dijat is nyert valamilyen kiallitason. Gondolom magamban: ez tan csak meg fog felelni az emberemnek. Takaros egy allat. Hazahoztuk a tehenet, megfejtiik, otthon tartottuk egy allo nap: igy probaltuk ki, hogy milyen. Szepen adott, s a teje akar a vaj. Estefele jon az ember, felesegestiil. Latja am a tehenet, s rakacsint az asszonyara, es mellem allva ravasz mosollyal kerdi:- Az ur tehene?- Az enyem.- Megvette? - Meg - hagyom helyben.- Rendes allat?- Rendes. - Latom, lesz teje.- Lesz. - Hat, sok szerencset! - mondja az asszony is. - Megfejtek mar?- Ugy, ahogy. Majd holnap mutatkozik meg, ha kipihente magat - mondom en. Hat vezessek haza. - Az en emberem fogta a kotelet es megkerdezte: Hogy hivjak?- Banda - mondom en.- Banda? - Milyen finom uri neve van...- Neee! Neee! No gyeriink, Isten neveben! Elul az ember, mogotte a tehen, a tehen mogott az asszony.
