Irodalmi Szemle, 2016

2016/12 - VÁLTOZÁS - Pomogáts Béla: Az irodalom mindenese (A 80 éves Koncsol László köszöntése) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

robba teszi kozossegi osszefogasukat, munkajukat, onerzetiiket.

Ugy gondolom, hogy nem ebben a rovid „uzenetben" kell teljesebb kepet adnom Koncsol Laszlo baratom szerteagazo es minden altala megmuvelt teriileten eredmenyes iroi munkassagarol. Ez talan egy egesz konyv feladata lehetne - mar csak irasainak bibliografiai attekintese is nagyszabasu filologiai munkat es dsszegzest igenyel. Most csupan megallapithatom, hogy kortarsaim kdziil igen kevesen voltak kepesek arra, hogy hozza hasonloan ilyen dsszegzo modon es gazdag valtozatossagban tegyenek eleget az irastudo hagyomanyos felelossegenek. Annak, hogy kepet adj on az altala megismert vilagrol, es segitsen masokat abban, hogy nem csak a megismeresben, hanem a cselekves iroi erkolcseben is osztozzanak vele.

Az az iroi szerep es teljesitmeny, amelyrol Koncsol Laszlo eletmuve tanusagot tesz, engem mindig a regi irastudokra emlekeztet, azokra, akik szamara az irasmuveszet nem pusztan a kulturalis teljesitmeny egyik (igen fontos) agazatatj elente tte, hanem egyetemes erdeklodest, erkolcsi helytallast (szabadjon igy mondanom:) „nemzetnevelest". Olyan huszadik szazadi magyar irok jutnak eszembe, mint Babits Mihaly, Nemeth Laszlo es Illyes Gyula - mindegyikiik moralis es kozossegi feladatokat vallalt irasmuveszeteben, es nem pusztan irastudo kivant lenni, hanem egy emberi-nemzeti kozosseg pedagogusa - a nemzeti kultura „mindenese" is.

Ebben a meggydzodesben kivanok Koncsol Laszlo baratomnak meg sok munkas evet, magunknak pedig azt, hogy enyhiiljenek azok a sulyos tortenelmi es nemzeti gondok, amelyekrol Koncsol Laszlo muvei: tanulmanyai, versei, publicisztikai irasai olyan oszinten, olyan tajekozottan, olyan megrenditden tudositanak.

Isten eltessen, Laszlo!