Irodalmi Szemle, 2016

2016/12 - VÁLTOZÁS - Szászi Zoltán: Fél-vidéki levelek (tárca) / VÁLTOZÁS

Hat, nagy valtozas ert minket, miota utoljara levelet irtam neked, eleg nagy valtozas. Elmegyiink falura. Igen, kepzeld el, lakni megyiink. No, ne aggodj, nem a vilag vegere, csak ide a varos melle, tudod, a munkam meg a gyerekek iskolaba utazasa miatt csak jobb kozel a varoshoz, de azert megis falun lesziink. Jobb a levego ott, te, Fridolin! Mindeg fuj egy cseppet a szel, soha nines kod, mert egy kis dombon van a falu, korotte meg magasabb dombok, azokon erdok, igy hat kozel a tuzifa, ami nem mellekes dolog am inseges hideg idokben. A szomszed ket disznot nevel, a penetrans tragyaszag becsap neha hozzank is, ezt majd oldani kell, de most meg nem ezzel vagyok elfoglalva, most meg csak dobozolom a multat. Szaz bananos dobozt raktam meg. El se hiszed, mi?

Hat, te, bizony mondom, sok felesleges marhasagot begyujt az ember jo par evtized alatt! Peldaul itt vannak a regi fotok. Harom ciposdoboznyi. Az egyik harmad regi csaladi, benne ismeretlen emberek kepevel, de valahogy mindegyiknek kerek feje van, meg mindnek kis tokaja, apro szeme, vilagos szinu haja, s valahogy hasonlitanak a masodik doboz kepein levo fiura, aki tudod, hogy en vagyok. Ismersz, nem szoktam en lirazni, arra te vagy a csapatbol, te, a vilagjaro garaboncias Fridolin, aki apro gyerekkorodtol kepes vagy ugy toditani meg 16- ditani, hogy barki barmit elhitt s maig elhisz neked. Szoval nem lirazok, de ezek azert erdekesek, te! Peldaul itt van egy, ezt lemasoltam neked. Latod? Valahol Csehorszagban vagyunk, tan Brunn varosaban, az anno hires gepipari vasaron, rajtam valami ordito lila nejloning, rajtad meg borszinu, kisse kopott oltony, es ugy bamulunk bele az alkalmi fotos lencsejebe, olyan hatalmas onbizalommal, mintha eppen abban a pillanatban nyertiik volna meg a SPORTKA fodijat. Ami akkoriban ketszazezer csehszlovak korona volt, igazi vagyon. Meses vagyon. Havi ezerdtszaz koronas fizetesek mellett? Ne is bolondozz! Tizenegy ev fizetese! Aztan itt egy masik foto, Oti baratunk apjanak temetese utan, a vonaton kesziilt. Szomoruak vagyunk rajta, de a taj ragyogott a vonatablak kereteben, majus volt, mi a Szocialista Ifjusagi Szovetseg bamba kek szinu ingeben, a jelvenyes nyakkendovel a nyakunkon voltunk kenytelenek elmenni a temetesre. Egyhazi szertartas volt. Szegyenkeztiink. Meg itt van meg egy foto, ezen meg valami honvedelmi gyakorlaton ertetlenkediink, valahol a varos melletti erdok dvezte legelon, a lanyok mackonadragban, mi legpuskakkal a vallunkon, a tanarok enyhe bepialt allapotban. Igy emlekszem. A harmadik dobozt nem ismered, abban mar a tavozasod utani eletem fotoi vannak.

Mar csak azt kerdeznem toled, te, sok titkok furcsa tudoja, te, Fridolin, mi a mazas jofenenek rakosgatja el az ember a multjat fenykepeken? Minek tettem el regi leveleket, hoi szedtem fel azt a kavicsot, ami a doboz aljan gurigazik maig?