Irodalmi Szemle, 2016
2016/12 - VÁLTOZÁS - Ivana Dobrakovová: Gyümölcsökről és zöldségekről (próza, György Norbert fordítása) / VÁLTOZÁS
VALTOZAS idonkent suhant at a fejeden, hogy mi van a piacarusok lanyaval, Marina mar biztos a vilagon van, mar kiabal, sir, kovetelozik, tudtad ezt, es megis, folyton arra kellett gondolnod, hogy a piacarusok lanya meg nem sziilt meg, mar egy honapja fekszik a bakon, fajdalmasan nyomja, de Marina sehol, nem akar kijonni, kiabal bent a hasban, es nines semmi kedve a fejet az alagutba dugni. A mosolya nem volt tul baratsagos, kicsit tepettnek tunt, es sokkal faradtabbnak, mint ahogy egy honap szabadsag utan azt vartad volna, na, mi tortent, megsziiletett Marina? eroltetett lelkesedessel kerdezted, hogy kire hasonlit? alszik ejszakankent? a lanya rendben van? hogy csaszarral vegul megsem? igen, az talan meg jobb is, legalabb gyorsabban felepiil a sziiles utan, s bar az a no valaszolt ugyan, de csak ugy elvontan, atvitt ertelemben, fagyott mosoly, Angelot sem vette nagyon eszre, bar 6 igyekezett megfogni a nadragjat, mikor elment mellette, hogy paradicsomot szedjen, szorakozottnak tunt, igen, ez a jo szo, lelekben mintha ott sem left volna, es mar a ferj sem volt olyan jovialis, mint ahogy azt megszoktad, a hunyorgasa, az olyan kijelentesek, hogy teljesen az One vagyok, holgyem, vigyen magaval, ez mind eltunt, folyton csak dohanyzott, a hamut kis hijan az almadra szorta, de ez nem zavart volna, efolott szemet hunytal volna, ha odahaza nem huztad volna eld a taskabol, lehetseges ez egyaltalan? mert nem figyelt, hogy mit rak a taskadba, mennyit szamlaz, es mibol mennyit kertel. Az arusok fura viselkedese csak nehany hetig tartott, de most mar odafigyeltel a vasarlasra, megszamoltad a korteket, a repat, a cukkinit, megnezted a merleget, tavozaskor gyorsan ellenorizted, hogy jol adtak-e vissza, Angelo hamar elveszitette az erdeklodeset az arusok irant, mikor eszrevette, hogy teljesen mindegy nekik, hogy uj kisautoja van, es a lakasban mar mindent biztositani kellett a negylabu kalandor elol, mert Angelo mar maszott akar az ordog, mire megfordultal, kihuzta a fazekat, a fedoket csapkodta egymashoz, a mosoport a csempere szorta, raadasul a szekreny mellett mar fel is tudott allni, es a kavehazban belenyalt a kapucsino habjaba, es ez epp a Santa Giulia ter melletti kavezoban tortent, ahol megiitotte a filled a ventosa kifejezes, a pincerno beszelgetese az egyik vendeggel, mondatfoszlanyok, hogy harom perc, es terribile, s mikor kihuztak mar meg volt fulladva, a kis agyanak egy resze, che sfiga, ragazzi! es senkinek nem kellett magyaraznia, hogy kirol van szo. Eltokelted magad, igen, hogy valamit lepsz, de meg csak azt sem hagytak, hogy vegigmond, amit hallottal, oket nem erdeklik a pletykak, es sem az egyiitterzesedre, sem a vigasztalo szavaidra nines szuksegiik, signora, oriiljon, hogy ott van az Angeloja, es hagyjon minket beken a gondjainkkal, megoldjuk egyediil, igy szereltek le, Virgi, kepzeld el, es nagyon kinosan erezted magad, nem tudtad,
