Irodalmi Szemle, 2016
2016/12 - VÁLTOZÁS - Ivana Dobrakovová: Gyümölcsökről és zöldségekről (próza, György Norbert fordítása) / VÁLTOZÁS
VALTOZAS De aztan egyre jobb lett, az elso drak Angeldval, a melleid mint a ko, szoptatas, a szemeid elott elsotetiilt minden, ahogy a Santa Chiara folyosoin botladoztal, es egyutt erzon figyelted a terhes noket, hallgattad a monitort a lihegoben, es rendszeresen kijartal a vecere fertotleniteni a sebet, mindez tulajdonkeppen mar kellemes volt, tulajdonkeppen megkonnyebbules, tulajdonkeppen szepseg, ahhoz kepest, amit megeltel, enyhen traumas allapot, meg ha ket nap utan bodultan meg is allapitottad, hogy a sziilesi fajdalmakat sehogy sem tudod felidezni, jelen idejuve tenni, es Catianak hitetlenkedve mondtad, hogy elkepeszto, ahogy a termeszet atver mindenkit, szenvedsz, mint a kutya, aztan ket nap mulva mar nem emlekszel semmire, mit jelentsen ez?! nyilvan szandekosan van ez igy, valami osszeeskiives, hogy egyre csak sziilj es sziilj, hogy akkor is ujsziildtteket hozz a vilagra, ha haboru, ehinseg lenne, ha felrobbanna egy atomeromu, mert szulni kell az emberi faj fenntartasa erdekeben, erted? Catia csak nevetett a zagyvasagaidon, vilagos, ha a sziiles annyira borzalmas volna, mindannyian egykek lennenk. A felepiiles csodas gyorsasaggal zajlott, a gyemekagyi idoszak gyorsabban elszaladt, mint hogy felfogtad volna, nehany udvariassagi latogatas, kollegak, akik sokat edeseztek meg aranyosoztak Angelo fekete iistoke lattan, ajandekokat hoztak, csupa ruhanemu, csupa kek, kis papucsok es tipegok, rajtuk kutyusok es traktorok, napkozben hosszu setakra indultal a Po menten, a Regina Margherita hidtol a Valentino parkig, es olykor meg tovabb is, csaknem a rekonstrualt automuzeumig es a Casa Ugi korhazig, ahol daganatos gyerekeket apoltak, gyorsan lepkedtel, gyorsan... amennyire a varratok engedtek, es azt mondogattad - Angelo bizony megerdemli a nevet, mert folyton aludt, a setakon, karon iilve, ejszaka, senki nem akarta elhinni, de a harmadik hettol kezdve mar ataludta az egesz ejszakat, es az az elso harom het, Virginia, hisz tudod, hogy te voltal az, aki folyton ebresztgette, nyugtalan voltal, hogy egyaltalan nem sir, hogy egyaltalan nem ehes, ebresztgetted, es a melled a szajaba nyomtad, hogy az a szegeny gyerek mar fuldokolt a suru tejedtol, de a gyerekorvos vegiil elmagyarazta, hogy hagynod kell ot aludni, s hogy teged sem ebreszt fel senki ejszaka kozepen, hogy levest ontson beled. Az arusok el voltak ragadtatva, foleg az anya, a gyumolcs valogatasa kozben folyton a kocsiba pillantott, mosolygott, es forgatta a fejet, che bello, 'sto bimbo, a merlegelesnel megismetelte, 'e veramente bello, complimenti, signora, a lanyukat jobban a sziiles aktusa erdekelte, hosszu volt? nehez? s mivel a sziiles traumajat meg nem tudtad teljesen feldolgozni, kiteroen azt a valaszt adtad, hogy igen, eleg hosszu volt es eleg nehez, idegesen elohuztad a penztarcad, bar en azt mondom, hogy a vegeredmeny a fontos, es az megerte, ugye, Angelo? es Angelo mint mindig, most is aludt, s akkor megszolalt az apa, na, latja, minden jol alakult, fizettel es elindultal hazafele, az aru szepen bepakolva a gyerekkocsi aljara, ugyanolyan
