Irodalmi Szemle, 2016

2016/1 - NABOKOV-ÁRNYALATOK - Soóky László: Egy rendezői nyilatkozat elemzése (A Komáromi Jókai Színház Börtönkarrier című előadásáról) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

iZLfiSEKfSPOFONOK mint amilyen maganyos csak egy maga­­ra hagyott szinesz lehet. Olyan arvan. A diszlet mint olyan, az eszkdzdk s az a franya smink. A diszlettervezd fontos szemelyiseg minden eloadas felepitese­­ben, kiilonosen akkor, ha a diszlet forma­­jaban, stilusaban, szineiben nem csupan mint butordarab keriil a szinpadra, ha­­nem mint egy jelzesrendszer muveszi­­leg tudatosan megkomponalt elemsora. Vegyiik peldaul Walter kotelet. Eszreve­­hetetleniil monumentalis, egyben felveti a kerdest: ha bent volt a cellaban, hoi tar­­tozkodott Walter? S forditva is. Ehhez az eloadashoz barmelyik butoriizlet kiarusi­­tasi cikkei tokeletesen megfeleltek volna, akar a kocsmaban, akar az irodakban. O, igen! A direkt modon illusztrativ hi­­valkodo szinek! Ehhez szorosan kotodik a szinpadi ter bebutorozasa. Vegyiik pel­daul a kocsmat: amott, tul az Operencian egy barpult, mogotte vagy Frank, vagy James feliigyeld, elveszve a perspektiva tavlataiban. Tony es Bonnie egymastol fenyevnyi tavolsagban meghitten beszel­­getnek, iivoltve. A barpult es a proszceni­­um kozott ures iigetopalya. Lehet, hogy a diszlettervezd epitesz? Viszont volt egy szecessziosnak is tekinthetd lampaosz­­lop. Ott allt maganyosan a terben, kutya­­ra varva, de a kutya sem jott. Ugyanakkor talan nem artott volna, ha a diszletterve­zd szot valtott volna a jelmeztervezo Or­­solyaval. Mert az nagy baj, ha egy elet­­szerunek tuno eloadasban a jelmez nem aranyosan eletszeru, sot! A sziirrealista elhajlasok mintha mesterkelt pi liana tokat ideztek volna eld. Olykor. Elkepeszto iz­­lestelenseggel. A szineszek arcfestesenek a jobb szinhazban egyenisegi, erzelmi, hangulati jelentosege van. A puderrel be­­dorzsolt arc a rendezoi tehetetlensegrol szol. Tiszteletteljes keres: a krumpliorrok also reszere vagjanak nyilast, mert meg­­fulladnak ezek a szerencsetlenek. A dramaturgiai munka nullasagarol. Mert nem volt mult, es nem volt inditek, es nem volt karakterformalo lehetoseg, es nem volt konfliktus, es nem volt erzelem, es az eloadasnak nem volt tetje, drama­turgiai munkara sem volt sziikseg. Ne legyiink igazsagtalanok. Volt negy ka­­rakter, valamint egy es fel jelenet. A ket revizor, az igazsagiigyi miniszter es a doktorno masodik jelenete. Walter igye­­kezete jelentos, de ot-hat jellem nelkiili ember hiteles megformalasa rendezotol fiiggo, mert komoly szineszvezetest ige­­nyel. Ezt meg tanulnia kell a rendezonek. A szereploket s a szerepeket azert nem elemzem kiilon, mert ebbol a dramatur­giai es rendezoi katyvaszbol ez a csapat, a legnagyobb szineszi alazatrol teve tanu­­bizonysagot, valamifele eloadast csinalt. Ez a szakmai megalkuvas es szineszszen­­vedes elkeriilheto lett volna, ha szindara­­bot, s nem ezt valasztja a direktor. A zenekar. Bravurosan muzsikalt, egyiitt s kiildn-kiildn is. A rendezo itt kihagyott egy ziccert: hogy Szabo Viktor tud dobol­­ni. Oktondisag ot lekiildeni a zenekari arokba, mert nines az a nezo, aki elhiszi, hogy odalent Walter dobol. Ilyen leheto­­segtol megfosztani egy szineszt, szakmai bunteny. Nagyfinale: Abban a hitben eltem, hogy a Komaromi Jokai Szinhazban az Egy holgy a Maximbol cimti eloadast mar nem lehet alulmulni. Ebben az evadban mar ketszer sikerult. Gratulalok.

Next

/
Thumbnails
Contents