Irodalmi Szemle, 2016
2016/12 - VÁLTOZÁS - Hajnal Zsolt: A vérszívó Diplodocus. Adalék El Kazovszkij szubjektum-kép(zet)éhez (tanulmány) / VÁLTOZÁS
akkor a sorsra kiterjesztett metafora hasznalata, a csillampala, amely az oskor ota foldiink egyik alapkozete, poetikailag termeszetes jelensegkent, a foldtortenet kezdetetol meglevo es lekovetheto (vad)nyomkent, mintakent kodolja azt („Nincs kuszabb nyom / Mint a legelso nyom").34 Ahogyan az interjuiban, ugyanugy lirajaban is a kepi oeuvre kommentalasara, kiegeszitesere torekedett Kazovszkij, eppen ezert tekintheto a posztumusz kiadott es vilaghalora keriilt koltdi es sajtoanyag, illetve a meg napvilagot nem latott hagyatek szupplementumnak. Ez ugyanakkor a latszolag dsszeegyeztethetetlen animalis es emberi attitud osszeferhetosegenek is kifejezoje, hiszen egyediil az ember hianyaibol epitkezo leny, Kazovszkij emlekmuveit es panoptikumait pedig a hiany sziilte szenvedes emelte a magasba. Az Allatokban is arra torekedett, hogy minel erthetobben artikulalja azt a stigmatizalt identitaskonstrukciot abban a ter-ido kontinuumban, amelyben „nincs erdoszel a vadak szamara".35 Beszelni akar rola, hiszen „hasznos beszelniink / Mersekelt szenvedes".36 Erre vonatkozik a tizenegyedik strofa, Az ejjeli hal dalocskaja, amelyben „A nagy egi hal", vagyis a versben a Holdat majdnem felfald Cet kozmikus kepe Jonas tortenetet elohivva Krisztus haromnapos pokoljarasaig kalauzol el benniinket szimbolikusan.37 Polcz Alaine jegyezte meg nagyon talaloan, hogy a folytonos verbalizalas iranti vagyunk a primitiv nephit tapasztalataibol eredeztetheto, hiszen a demon megnevezesevel egyutt a felelemrol es annak okairol is beszeliink, igy pedig megtorjiik a rontast, enyhiil a fajdalom.38 Ha mar nem tudhatjuk a kerdesre a valaszt, miszerint „Hany ezer ev alatt / Lesz attetszobbe a csillampala?"39 33 Kazovszkij: Allatsereglet, 10. 34 Uo. 35 Kazovszkij: Allatsereglet, 5. 36 Kazovszkij: Allatsereglet, 7. 37 Kazovszkij: Allatsereglet, 9. 38 Polcz Alaine: Gyaszban lenni. Budapest, 2000, Pont, 14-15. 39 Kazovszkij: Allatsereglet, 10.