Irodalmi Szemle, 2016

2016/11 - FORRADALOM - Wirágh András: „A kritikus nem ártatlan" (Deczki Sarolta Fordított világ című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

imi, a valtozatok pedig bekeben megfernek egymas mellett: Deczki a szoros szovegolvasatok helyett inkabb a cselekmenyekbe assa be magat, felmutatva ezek erenyeit es gyengeit, egyedi es fontos fordulatait vagy kovetkezetlensegeit. Kimeletleniil spoilerezik, de ez szinte semmit sem tompit a szovege altal felkeltett, olvasasra buzdito lelkesiiltsegen. Nehany passzus az „eloiranyzott olvasasi strategiatol" fiiggetleniil erosen athallasos, de miert is ne lenne az. Hiszen a mikroszkop lencseje ala helyezett szovegtesteket sem laboratoriumi korulmenyek kozott szintetizaltak: a jelenlet, a tapasztalat, a megfigyeles keltette oket eletre, ha ugy tetszik, szerzdjiikhoz hasonloan hus-ver kepzodmenyek.

A hasonld gyujtemenyes kotetek bizonyos tekintetben halatlan feladat ele allitjak a recenzenst. Megoldaskent valaszthatja peldaul azt az utat, amit Deczki is preferalt, amikor az Inzultdlo jelenlet cimu tobbszerzos tanulmanykotet eseteben valasztott. Azaz vegig lehet ugralni lepesrol-lepesre a szovegeken, roviden osszefoglalni ezek erdemeit, sulypontozni, majd kiemelni a vizsgalt szerzoket (jelen esetben Meszolyt es Nadast) a szuk kontextusbol, reflektalni aktualitasukra, kanonban elfoglalt poziciojukra stb. Jelen esetben a tobb mint harminc szoveg kizarja ezt az opciot, ugyanakkor meltatlannak tartanam, hogy egy-ket onkenyesen kiemelt szoveget kozeppontba helyezve tulajdonkeppen a mar leirt, fontosnak itelt jegyekkel foglalkozzam. Szerencsemre akad egy kakukktojas a szovegek kozott, nevezetesen az egyetlen kiilfoldi szerzo, Sofi Oksanen Mikor eltuntek a galambok cimu regenyerol sziiletett kritika. A regeny annyiban kapcsolodik a rogvalohoz, hogy szerzdje 2014- ben atvehette a Budapesti Konyvfesztival nagydijat, Deczki viszont arra is figyelmeztet, hogy a magyar olvasoknak - leegyszerusitve - lenne mit hasznositani a kdnyvbol. Nevezetesen a multtal vald szembenezest, amely persze tagadhatatlanul van annyira traumatikus, mint a feldolgozatlan emlekanyaggal valo egyiitteles. Az idosikok, a kapcsolati halok, es a - neha homalyban maradd - motivaciok kibogaraszasabol allo tartalmi ismertetes soran valoban ismerds figurakra es szituaciokra bukkanunk: „Elhallgatott iigynokiigy, kollaboracio a nemetekkel: ismerds?" (147.) - teszi fel a kritikus a naiv kerdest. A kiszolas az utolso bekezdesben olvashato, amelynek zarlata a „magyar olvaso" velt vagy valos „irigysegere" utal, amennyiben Sofi Oksanen itteni megfelelojenek konyvei nem talalhatoak meg a konyvesboltok polcain. A szamvetest megkonnyitd, a Forditott vildgban recenzealt konyvek koziil talan Zavada Pal Termeszetes fenye all legkozelebb Oksanenehez - a ket iras termeszetesen egymas utan ko-