Irodalmi Szemle, 2016
2016/1 - NABOKOV-ÁRNYALATOK - Makai Máté: A múlt az egy dög (Danyi Zoltán A dögeltakarító című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK
IZLESEK ES POFONOK valamennyi kosz, ugyhogy jobb, ha az ember meg se probalja, mert soha nem lehet teljesen megszabadulni semmitol" (156.) - olvashato Danyinal. Ez a viszsza-visszateres a regeny belso szerkezetenek jellegzetessege is: ujra meg ujra ott talaljuk magunkat a pesti dugoban vagy a dogok kdzott vagy egy WC-csesze fol ott, ahol kideriil, hogy miert nem tud a vajdasagi magyar ferfi hugyozni. Hasonlo korkdrosseg figyelheto meg itt, mint Bodor Adam regenyeiben, peldaul Az ersek Idtogatdsaban, ahol az esemeny szinte egyetlen kifeszftett (regeny)pillanatban tortenik, pontosabban ugy alakul, hogy mar minden megtortent, es csak az elbeszeles koroz koriilotte, mint egy dogkeselyii, am mig Bodornal a vegen osszeall valami, addig Danyinal semmi ilyesmi nem tortenik. A dogeltakarito nem valik tortenette, a doghoz erkezo keselyu nem csap le, mert minek, hiszen annyi dog van, hogy sosem erne a vegere. A fdhdsrol mindemellett az is kideriil, hogy ot is csapdaba ejtette meg a kilencvenes evek nagy nemet vagy amerikai alma. Olyannyira, hogy meg egy nemet katonai zubbonyt is vesz, mert az megiscsak az ero es a gyozelem szimboluma. A zubbonyban egy nemet markat talal, amirol persze kideriil, hogy naci penz. Igy a nemetekkel kapcsolatban kenytelen arra jutni, hogy nekik is van tdrtenelmiik, hogy ott is a multba botlana bele, hogy az elet ott sem makulatlan, es boven van mit feledni, igy hiaba menekiil. Sot, olyannyira igy van, hogy szerinte a falakra firkalt szerb cimerek az 6 idojeben valami olyasmit jelenthetnek, mint annak idejen a naci horogkeresztek (129.). A szimbolumok esetleges, de szoros kapcsolatai tehat kulcsfontossaguak Danyi regenyeben. Mindez persze - mert lenyegeben errol van szo, a haboru megerteserol - joval messzebbrol figyelve egy meg altalanosabb, az igazsagra vonatkozd kerdeshez kell hogy elvezessen. A foszereplo amiatt keriil dugoba es hozza magat kenyelmetlen helyzetbe, mert egy sima lapu fekete fiizetet keres, es bar nem hangzik el, hogy megis mire kell ez neki, nyilvanvald lehet, hogy az irasfeliilet keresese, az utana valo vagyakozas a szavak leirasa utani vagyakozast fejezi ki. A leirt szo pedig valami vegleges lehet, jelentes, sot igazsag, amelynek eppen az adja az erteket, jelentoseget es igazsagerteket, hogy le van irva. Ezt a fiizetet vegiil nem szerzi be a ferfi, igy ez az „elkdnyveles" nem kovetkezik be, de a regeny meg is indokolja ezt: az igazsag olyan retegzett, annyi kiilonfele nezopontja lehetseges, hogy a vegso igazsag a multba temetodik, mert az indokok es a hatasok, a dolgok tortenete utolerhetetlen, kiszamithatatlan, vagy talan csak a penzben es a penz altal nyilatkozik meg, meg ha maga a penz nem is maga az igazsag, csupan annak anyagi megvalosulasa es szimboluma. „Ki tudja, lehet, hogy eppen a penz teszi kezzelfoghatova azt, amit nelkiile nem lehetne megerteni, mivel teljesen valosag folotti vagy valosag alatti" (226.). Ez a par oldal Danyi regenyeben olyannyira sulyos (224-228.), hogy a legszebb es legfontosabb irodalmi „igazsagbeszedek" koze kivankozik. Erteket pedig az adja, amit az elbeszelo igy fogalmaz meg: „a nagyobb igazsagoknak [...] csak az juthat a kozelebe, akit valami a melybe huz" (228.). Marpedig mi volna az igazsagrol valo elmelkedes kapcsan sulyosabb iigy, mint naprol napra szembesiilni az elet ertelmetlen, pontosabban
