Irodalmi Szemle, 2016
2016/11 - FORRADALOM - Szászi Zoltán: Fél-vidéki levelek (tárca) / FORRADALOM
FORRADALOM pipaid nagyvarosi oszbe. Itt setalgattam ma a Kampan, hogy estere beterjek egy regen ismerds helyre. Persze, en csavargok. Ugye, itt a november a nyakunkon, neked mar biztosan regen felhasogatva a telire valo tuzifa, es gondosan berakva a nagyapad altal epitett csur eresze ala, a kert felasva, minden elvagolagosan rendben, mig en meg... De te ismersz, te tudod, nekem ez a november nem a futesi szezon felfutasarol, szen es tuzifa ararol szol, hanem azokrol az idokrol, amikor mi olyan majdnem ferfiak voltunk mar eppen, mint egykor apaink 1968-ban, akik az orosz tankokat dobaltak. Mi meg, emlekszel, 1989-ben, micsoda sracok voltunk! Hat igen, akkor itt estek meg a nagy dolgok, amikor a komcsikat probaltuk kizargatni. (Jo, tudom, nem teljesen sikerult, mi vilagga mentiink, a komcsik atmentek vallalkozoba, de ahogy azt Pierre-Victurnien Vergniaud megirta: „A forradalom, mint Szaturnusz, felfalja sajat gyermekeit." Miutan felfalt, aztan ki is kakalt minket, de jol megdolgozott a gyomorsavaival, atalakitott, kiszedte legjavunk. Vagy hogy is? A ferfias csodak! Bizony! A barsonyos forradalom, a rendszervaltas! Tudom, persze, te csak gengsztervaltasnak mondod mindig, de hagyd meg nekem, kerlek, a nosztalgiat, mikor itt Praga, az aranytornyu Praga sziveben, a Laterna Magica nevu helyen mely korso soroket iszogatok, nekem hadd maradjon rendszervaltas! Serf iszom, mint tettem az regen, mikor az allamrendorsegre fittyet hanyva kortyoltam az arany nedut, s el sem hiszed, akkor kivel. Kivancsi vagy ugye? Sose meseltem ezt neked. Hat azzal az emberrel koccintottam en itt anno, aki ha ma elne, most eppen nyolcvaneves lenne. Vasek, d volt az bizony, 6, a felturt nadragu, a macskamosolyu kis belso emigrans dramairo, a Havlicku Havlenak megenekelt Vaclav Havel! Ja, hat vele ittam meg legemlekezetesebb seritalomat itt egykor, hat rola beszelek en. Nines fenykepem errol. Szemtanukat tan tudnek keriteni, de hat mar magam is csak arra az erzetre emlekszem, hogy izlelgetem a szabadsagot. Sorizu volt nekem az akkor. Milyen recept szerint foztek? Nem tudom. Keseru volt, eles es szuros is, torokkaparo, de megis finom meg sima, barsonyos, mint a forradalom. Szoval Havel volt egykor az en ivotarsam, aki elenk figyelemmel kerdezett arrol, mi ujsag nalunk, hogyan eljiik meg a lehetoseget a szabadsagnak, mert ugye akkor meg csak a lehetoseg volt. Tudod Herman, soha olyan boldog, felszabadult, kiegyensulyozott nem leszek mar, mint akkor. Pedig az otthoni rendororson meg ervenyes volt a ram kiadott elfogatoparancs, melyben az indoklas szerint tervezett letartoztatasom oka, a szocialista allamrend megbontasara tett kiserlet szerepelt. Hol is jartal te akkoriban, jo Hermanom? Mar, ha jol emlekszem, te akkoriban eppen a markologepgyarnak alcazott tankgyarto iizemben kezelted az esztergapadot, szokott nyugalmaddal, kisse osszehuzott szemmel figyelted a beallitasokat, szabalyoz-
