Irodalmi Szemle, 2016
2016/1 - NABOKOV-ÁRNYALATOK - Paszmár Lívia: Arccal a vízben (Sirbik Attila St. Euphemia című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK
IzlEsekespofonok nal, ezzel egyutt a nemet turistakkal tomott szalloda zuhanyzojaban megfigyelt testek fodrozodasa es az apa rejtelyes tavollete, amelyre - mint egy a vervonal folytatolagossagat igazolo tenyre - a kivancsi gyerek fenyt derit. A nudista strandok hianya okozta urt azonban a zuhanyelmenyel szemben Szabadkan lehet potolni: nem kell mas hozza, mint nehany pucer not abrazolo poszter, egy tisztas valahol a kornyeken, egy pokroc meg jo par szabadon eliitheto ora. Sirbik Attila konyvet a borito tanusaga szerint Nemes Z. Mario generacios regenynek tartja - es e tekintetben tobben is csatlakoznak hozza -, amely velhetoen mast kozvetit a vajdasagi, mast az egyeb kozossegekben. Kiviilallokent talan konynyebb, megsem konnyu a kozelmult esemenyeit megpiszkalni. Ugyanakkor a helyzet abszurditasa, a mestersegesen gerjesztett konfliktusok egyeni sorsokra vetiilese nem kovetel meg egy sajatsagosan delszlav kozeget, amely a tortenesek kizarolagos terenek lenne tekintheto, igy aztan kornyezettol fuggetleniil erzekeny pontot erint. Masreszt maga a generacios jelleg is ket iranybol kozelitheto meg: hangsulyosabban egy vajdasagi aktualisan tizeneves, valamint talan egy tetszdleges posztszocialista orszagban sziiletett aktualisan tizeneves fejlddestdrtenetenek iranyabol, aki akkoriban tobbnyire kulcsos gyerekkent kezdte, mara pedig valahol a huszas evei vegen vagy inkabb a harmincas eveiben bolyonghat. A szerkezeti szempontbol tizenket reszre oszthato szoveg egyenldtlen elrendezodest mutat. Mindvegig szaggatott, kihagyasos, suru es levegotlen marad, de a szaggatottsag, a kihagyasossag, a suritettseg es a levegotlenseg mertekenek eloszlasa esetleges, talan az emlekezokepesseg tokeletlenseget szemlelteti, hiszen emlekezetiinkben a tortenetek sohasem allnak ossze koherens tombbe, hanem logikatlannak latszo egymasutanisag jellemzi oket. A St. Euphemiaban azonban nem egeszen id6- es terbeli rendezetlensegrol van szo, hanem ebben az egyenlotlensegben, hullamzasban gyokereztetett elbizonytalanitasrol. A fejezetek tobbseget egy-egy bibliai idezet vezeti fel, amelyek aztan nem megerositest nyernek az oket koveto szovegreszek altal, hanem inkabb az erem ket oldalakent allnak szemben egymassal. A szent es a profan egyenlo partnerek. Nem is vegzi egyik sem nyerteskent a masik karara, vagyis gyoz valamilyen sehova sem tartozo lebeges - akar a kdnyvboriton a viz felszinere emelkedd testek -, amit talan tulzas is gyozelemnek nevezni. Ennek a jellegtelen, tires valaminek tisztazatlan a bunhoz fuzodo viszonya, kiilonoskeppen annak tiikreben, hogy - amint azt Jenki, az utolso fejezet nagy reszenek Koszovot onkenteskent megjart narratora allitja - bunnek csak a szentlelekkaromlas szamit. A tovabbi tizenegy fejezetet egy masik - nevtelen, arctalan - hang uralja, egy egyes szam elso szemelyu elbeszeld, akit a szerzo hangjanak is tekinthetnenk, ha illene oket osszemosni. A haboru eleinte csendes zenei alafesteskent kiseri a mindennapokat, vagyis az eloterben meg mindig a csaladi kapcsolatok deficitjei allnak, igy aztan nem lehet megitelni, mi jatszik nagyobb szerepet a gyermekkorbol valo egyre fektelenebbe vald kitdresi folyamatban. Az eredmeny mindenesetre - egy dnvallomas tanusaga szerint - lesujto: „Sosem rohadtam meg le ennyire, ahelyett, hogy a kozony elegedett rabjava valnek, az ertelmetlenseg erzese
