Irodalmi Szemle, 2015
2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Liszka József: Hintokában és másutt (naplójegyzetek)
schlichten weifien Musselin gekleidet und mit einer einzelnen Nachthyazinthe im iippigen braunen Haar, kraftlos die Treppe herabgetaumelt war, immer noch blass von dem Entsetzen und der Aufregung des vorangegangenen Abends, aber voller Sehnsucht, ihren armen schmerzenden Kopf noch einmal an die Brust des Mannes zu legen, den sie mehr als ihr eigenes Eeben liebte, ab." Twain persze kitunoen beszelt es frt nemetul, es szerette is Goethe nyelvet! 2014. 6. 24. (Budapest) Pontosabban a vonatban, Budapest fele zakatolva. Heller konyvet hoztam magammal, nos, ez is az a tipus, amit nem lehet letenni. Mikozben olyan konyvekkel foglalkozik, amelyeknek a zomet, nota bene: a szerzojet sem ismerem. Emlekeztet a Eiterarisches Quartet legjobb darabjaibol kesziilt, mintegy ezeroldalas valogatasra. Azt is egy nekifutasra faltam fel. Igaz, hogy az ott targyalt muvek kilencvendt szazalekat elfelejtettem, de valami azert nyilvan megmaradt bennem. Peldaul Murakami neve. Ott olvastam eloszor, aztan konyvesboltokban, itt-ott latom, most Heller is foglalkozik ket regenyevel, de meg semmit nem olvastam tole. Potolni! *** Reggel megalltam, hogy a birdsagon erkolcsi bizonyitvanyt kerjek (kell az oktatoi palyazathoz); a kapuban a rendor megallit, s azt kerdezi, hogy van-e nalam fegyver? Eloszor a kerdest sem ertettem. Majd, amikor megismetelte, elkepedve mondom: fehegyveheer? Nahalaham...?! Latva megbotrankozott arcom, nevetve tovabbkiild. *** (OSZK) Az utobbi idoben ugy jarok-kelek Magyarorszagon, mintha valami ellenseges ovezetbe mereszkedtem volna (kivetel az OSZK, ahol - meg mindig - otthon erzem magam). Viszont kellemes meglepetesek is erik az embert. Icu mar regota probalja beszerezni a Papirhid cimu, Scheiber Sandor 100. sziiletesnapjara kiadott tanulmanykotetet. Mar jdmagam is kerestem az Atlantiszban, de mondtak, hogy kilatastalan. Aztan a konyvheti standjukon Icu ismet rakerdezett, persze ugyanazt a valaszt kapta. Kozben egy masik vasarlo (kb. vele egyidos holgy) megszolalt, hogy neki megvan, mar elolvasta, es szfvesen odaadja. Megbeszeltek, hogy az Atlantiszba ma megyek el erte. A konyv valoban ott volt, penzt nem ker erte az ismeretlen aszszonysag, csupan azt szerette volna megtudni (az eladokon keresztiil, merthogy vele szemelyesen nem talalkoztam), miert erdekli Icut ez a kotet. Hat, elmeseltem erdeklodesi koret, es hagytam egy nevjegykartyat, hatha valamikor, egyszer viszonozni tudjuk a nagyvonalusagat! *** (Ismet a vonaton, de mar hazafele.) Nem allftom, hogy teljesen folosleges left volna az OSZK-ban eltoltott szuk harom ora, de hat - lassuk be! - csodakat nem tehettem. A Deliben viszont maradt meg egy keves idom a vonat indulasaig, s felfedeztem egy egesz jo (valogatott konyveket kinalo, rendezett) antikvariumot. Sok mindent meg
