Irodalmi Szemle, 2015
2015/10 - TŐZSÉR ÁRPÁD 80 - Szabó Lovas Emőke: ,,A valóság kibírhatatlan, szűk, az ember pedig nem normális" (Krasznahorkai László Megy a világ című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK
IZLfSEKESPOFONOK nyen meghatarozott elhelyezkedeserol, de szinte semmit az orokke homalyban marado torteneterol. Bolyongastortenetek ezek egy nem annyira valosagos, mint amennyire folytonos tortenelmi es kulturalis terben, amelyek egy felismeresbe torkollnak, miszerint „az egesznek semmifele ertelme nincsen". Krasznahorkai hosei felfedezik a transzcendencia es a folytonos tortenelmi ido jelenletet, mintegy a sajatjuk mellett es felett, de mielott beleoriilnenek a valosaguk erne retegzettsegebe, inkabb melankolikussa valnak, egyfajta mestersegesen korlatozott tudatallapotot valasztanak. Minden esetben meghatarozo tenyezd a szovegek helyszerusege. Az ejszakai autopalya fekete-feherje, az estremozi marvanyfal vakito feher fenyessege, amit egy gyemantfejes furesz szeletel, a neptelen palota kobaltkeken rideg hallgatasa, a halalos itelet targyaloterme, Kijev, a Szent Szofia-szekesegyhaz es a halott „Zona". Egyaltalan nem mindegy, hogy Krasznahorkai Laszlo tortenetei hoi, milyen helyen jatszodnak. A terek es a szereplok egyiitt alkotjak az emberi let zsakutcajat, egyszerre fajdalommal telitett on-, let- es helyleszamolasok ezek. A vegso elbucsuzas („Nem kell innen semmi") elotti utolso fejezet, a Konsztantinosz Kavafisz emlekenek ajanlott Az isztambuli hattyu nemcsak a foldi helyekkel, hanem csupan a jegyzetapparatusban valo letezesevel es 17 fires oldalaval az l'ras kulisszaival is leszamol. Krasznahorkai Laszlo a kortars irodalom aramlatai kozott egy egeszen mas, egyszemelyes kategoriat alkot. Zsenialitasa eppen ebben a kovetkezetes kiviilallasban rejlik. Ahelyett, hogy kiutat, megoldasokat, eletrecepteket mutatna, a Jo es Rossz kozotti leegyszerusitett valasztast kinalna, mintegy inverz Theseuskent a letiink labirintusaban egy tagabb, transzcendens teret mutat nekiink, ahol csupan moralis kategoriainkkal, ezekre osszpontositva, semmire sem megyiink. Nines kibuvo, se menekiilesi utvonal. Isten hata mogott rekediink, a sajat eletfink monokrdm diszletei kozott, a repiilesi kepessegiiket mindorokre elveszitett okinavai guvatok, egy-egy Krasznahorkai-kdnyvben. (Krasznahorkai Laszlo: Megy a vildg. Magveto, Budapest, 2013, 296 oldal, 3490 Ft)
