Irodalmi Szemle, 2015
2015/10 - TŐZSÉR ÁRPÁD 80 - Mórotz Krisztina: Akik fel semfogták a lótusz virágzását (novella)
Mellettiik lakott Pannika, akivel orok haragban allt Erzso regota, de a szemben levokkel is masszivan tartotta a neszoljhozzamot. Egyaltalan, olyan volt, mintha maga kore rakott volna valami ocsmanysagot, s ezzel akarta volna tavol tartani a kornyezeteben eloket. Amikor a masik szomszedja, Gazsi felakasztotta magat, vett egy kutyat. Termeszetesen Gazsinak nevezte el. Eszter, az dzvegy persze megkerdezte, hogy miert csinalja ezt? Erre aztan Erzso rondan szembenevette, es hangosan karalta, hogy a fel falu hallja: azert, aranyom, mert te meg igy se bantal a ferjeddel, kutyaba sem vetted! Kiilonben is, jogom van hozza! Volt azonban egy nagy banatuk. Megpedig az, hogy a Jakab nem fogadott el toliik semmit, de semmit. Igaz, a gyerek elpuhult az otthonletben. Delben kelt, harom es felperces tojast evett. A falu szeme, persze, latott am mindent! A jo Jakab elvolt egymagaban, mint a befott. Kedvem left volna feltenni egy polcra, miutan szaraz dunsztban dunna alatt gozoltem! Rairtam volna: gyengetok. Az idd teltevel mar kevesebbet jartam at hozzajuk, valahogy sajnaltam a lovakat, ahogy a szeker ele lettek fogva. Meg a reszeges libakat, a pletykas gyongytyukokat. Idonkent hallottam Erzsot, ahogy atkiabal Mariskanak: mi van, ribi, szeded a gyogynovenyeidet? Neked konnyu, mind az bt gyereked kitanittattad, nekem meg itt ez az egy, es eppolyan mulya, elhetetlen szamar, mint az apja. Azzal toppantott egyet a vastag labaival, amik olyanok voltak, mint a maori asszonytarsaie, csak feherben. Estenkent imat mondott a mamam, es en is aldast kertem mindenkire, a girbegurba utca lakoira, csak epp a Nagynera kertem galambszart dogivel a Joistentol. Nagyanyam, amikor eloszor meghallotta, lakonikusan annyit jegyzett meg, hiaba kersz galambszart a fejere, sarga a haja, nem latszik meg rajta, azzal ki is tort beldle a konnyes nevetes! Nyarra tel jott, s vartuk a karacsonyt. A Kisjezus megsziiletett Nagyeknal is. Ezustfenyo allt az ablak elott. A fiiggony elhuzva. A fan habkarikak, szaloncukrok logtak. Ott diszelgett egesz gyertyaszenteloig. Minket ez felettebb mergesftett, hiszen mi mar keszultiink a vetesre, de Nagyeknal meg karacsony volt! Kesobb, az utcan menve eszrevettem, hogy nem ismer meg a Joska. Gondoltuk, no, ez is vakuloban. A lovai is santabbak lettek, de egyre gyorsabban hajtott a kehes, gizda lovaival, mig vegiil aztan vegleg el nem tunt. Amikor ujra lattam, hat fent a Goncol szekeren feszitett egy nyari ejen, fiatalon, egyenes hattal, es epp a paripak koze csapott! Egeszen olyan volt, mint o valaha, bar ott biza nem volt sarnak nyoma se. Erzso aztan eltemette. Fajintos nyughelyet kapott a megboldogult. A marvany fejfan egy rozsa volt a neve mellett, amellett meg Erzso neve. A legszebb a temetoben. Ra ket evre egy kulonallo sirkovet fedeztiink fel, megneztem, kie. Hat a Jakabe volt. Nem kapott o sem szerelmet, se not, se ferfit, se gyereket, csak harom es
