Irodalmi Szemle, 2015
2015/10 - TŐZSÉR ÁRPÁD 80 - Monika Kompaníkova: Mélytengeri mesék (próza, Pénzes Tímea fordítása)
nagy, az also allkapcsa nagyobb, mint a felso, igy hat sosem tudja rendesen osszecsukni a szajat, kiagaskodnak belole a fogai. Valaha alul-feliil hatvannyolc foga es fogacskaja volt, de mult szerdan ebbol a hatvannyolc fogbol otvenketto eltort es negy annyira elgorbiilt, hogy ugy allnak ki a szajabol, mintha kis fogasok lennenek. Ha Halancsa a melytengeri barangolasai soran taskat, kabatot, cipokanalat vagy esernydt hordana magaval, a kiallo kis fogasokra felakaszthatna ezeket. De neki sem taskara, sem kabatra, sem cipokanalra, sem esernyore nines sziiksege, igy hat a szajabol kiallo fogak csak a terhere vannak. Halancsa tudja, hogy nevetsegesen nez ki, de neki teljesen mindegy, szep-e vagy esunya. Vegiil is egyik tengeri eloleny sem tokeletes, egyiknek tul nagy a szaja, a masiknak tul kicsi, es egyeseknek egyaltalan nines is szaja. Halancsanak a kinezetenel nagyobb gondja az ehseg. Amig kis fogai szep sorjaban alltak egymas mellett, mint a kerites lecei, eleg volt jo nagyra kitatania a szajat es felvillantania a lampasat. A halacskak, a pottdm kukacok, a kis garnelarakok es mindenfele fincsi apro hulladek hagyta, hogy odacsalogassa oket a fenye, es beusztak szepen egyenesen a szajaba. Es onnan mar nem volt menekves, mert a hal beesukta a szajat, es a fogak rakattantak a zsakmanyra. De most a kis halak es a garnelarakok a fogak kdzti reseken gyorsan visszaiszkolnak a nyilt tengerre. Es ezert Halancsa szerda ota ehes es levert. Leoltott lampassal bolyong a melysegekben, hogy senki ne lassa a szajaban ezt a csapast, meg ha ezzel meg is szegi a melytengeri kozlekedes szabalyait - a tengeri aramlatokban es azokon kiviil -, melyek szerint egesz evben kbtelezo a vilagitas. Ancsa ugy gondolja, hogy ha nem kapcsolja fel a lampasat, nem veszi ot eszre senki. Olykor nekiesusszan egy-egy csipos tengerirozsanak, maskor elbujik egy sziklak kdzti resben, idonkent alszik egyet. Most ehes, levert es lusta, nines kedve ahhoz sem, hogy megmozgassa az uszonyait, igy hat a testehez szoritja oket, lehunyja a szemet es az aramlatok sodrasara bizza magat. Kover, gombdlyu teste ugy roja az utat a hideg es sotet melysegekben, mint egy ballon, amelyik kiesuszott valaki kezebol es elropiilt a szellel. A viz ringasa elaltatja. Alomba meriil, elalszik. Ekkor hirtelen... Bumm! Csatt! Puff! Auu! Hideg es csuszamlos valami iitkozik neki nagy sebesseggel. Nekiiitkozik, es vergodni, dobalozni, tekeregni es csapkodni kezd maga koriil egy hosszu es vekony valamivel, amig fel nem kavarodik a viz es nagy homokfelho nem kerekedik. A homok belemegy Ancsa szemebe, amely azonnal feldagad es bepirosodik. Mar akkora a szeme, mint egy nagy piros tanyer, es ide-oda forgatja, egyiket az egyik oldalra, a masikat a masikra. Forgatja a szemet, kattogtatja a fogat, es diihodten csapkod az uszonyaval, mignem a furcsa leny fennakad negy fogasan es tehetetleniil fityeg rajta, mint egy spagetti a villan.- O, jaj, 6, jaaaaj! - sohajtozik a furcsa leny, es sirankozik. - Ne bantson! Kerem! Keeerem! - kerleli riadtan.- Au, auuuu! Eressz el! - kiabal Halancsa is, mert a furcsa leny nehez, es a tengerfenek fele huzza.
