Irodalmi Szemle, 2015

2015/9 - HANG/SZÖVEG - Szávai Attila: Hajli (novella)

dolt a kicsi Hajli arra, hogy foldi letet ilyen hangoknak is koszonheti, ezeknek az embereknek. A sziildi agyveg egyre gyorsabban kopogott a regi ontottvas radiator bordazatan. Aztan abbamaradt. Hajli ket eve latott, erzett utoljara ferfitestet. A cementgyar egyik sorhasu teherauto-soforje csabitotta el, fizetett elotte ket Martinit a mar enyhen ittas nonek, majd a cementgyar belso parkolojaba mentek. A parkolo tele volt cementes tartalykocsikkal. Mint egy alvo allatcsorda, gombolyodtek rendben egymas mellett a mozdulatlan tartalykocsik. Az egyik ilyen jarmu volt a ferfi munkahelye. Felmasztak a fiilkebe, majd egymasnak estek, pontosabban, csak a ferfi, Hajli csak tettette, hogy igyekszik, hogy jolesik. Mert inkabb undort erzett. Nem is a ferfival, hanem dnmagaval szemben. Hogy megint reszeg. A Martini ize ott keseredett meg a szajaban, mikor a ferfi dolga vegeztevel kinyitotta Hajlinak a vezetofiilke ajtajat.

Ballag Hajli a hideg tavaszi szelben, rossz kabatja ala bekuszik az aprilisi szel, csikiandozza, a no megall, majd karcos hangon felnevet. Kiilonos latvanyt nyujt az alldogalo no a setaloutca suru forgalmaban. Lassan bont szirmot ez a nevetes, de annal felszabadultabb, onfeledtebb, tobben megnezik a kacago, rosszarcu Hajlit, majd a nevetes, ahogy indult, ugyanolyan lassan elviragzik, visszasiillyed az utca zajaba. A no tovabbindul, nehany perc mulva a hajlektalanszallora er. A szatyrokbol kivesz par szemelyes targyat, egy kopott, meztelen muanyagbabat, egy hajtincset, novere kislanykori hajtincset, egy fesut, torott fiilu poharat, egy kitort hegyu ceruzat. A targyakat gondosan elhelyezi az ejjeliszekrenyen, a tobbit, a harom szatyrot a zarhato szekrenybe teszi az egyik szocialis munkas jelenleteben. Ez a szabaly. Hogy vagy, Hajli, kerdezi a szallo munkatarsa. Mersekelten, feleli rekedt irdniaval Hajli, inkabb csak maga ele. Ugye, nines semmi romlando a szatyrokban, nem akarok megint szekrenyt fertotleniteni, hallani a kedveskedo hangot, de Hajli nem felel. Visszamegy a szobaba, lefekszik az agyra. Negyen laknak egy legterben, a szobatarsak egyelore meg nem ertek vissza, kint vannak valahol a varosban. Igy legalabb csendben pihenhet. Az agynemut frissen mostak, erezni az oblito tide illatat. A teli melegedoknel egy fokkal jobb ez, gondolja es visszaemlekszik, hogy a melegedokben csak esupasz muborhuzat van a matracokon, nem agynemu. Ez sokkal otthonosabb. Olyan az illata, mint a rendes emberek otthonanak, gondolja most Hajli, mikozben egeszen elszenderiil. A resnyire nyitva hagyott ajton az egyik szocialis munkas nez be lopva. Aztan csendesen beszol a szobaba, Hajli, vedd le a kabatot, ne kabatban fekiidj az agyra, ne cipoben, most huztunk uj agynemut. Hajli szemebol ki repul az alom, feliil, tenyerrel vegigsimit hamuszinu zsiros hajan. Hosszan, hunyorogva nez ki az ablakon. Egyik szobatarsat latja kozeledni az utcan. A ferfi lathatoan ittas. Nem akar veszekedest megint, inkabb kimegy a varosba, meg jo, hogy nem vetkozott le. Am most csak az egyik szatyrot keri ki a zarhato szekrenybol. Azt, amelyikben a lomok es egyebek kozt par konyv is van. Hova mesz, Hajli, kerdezi a nd, akinel a kulcsok vannak. Kimegyek a napra, olvasni akarok, erkezik a valasz. A szallo munkatarsa a mondat moge lat, mikor megjelenik a szobatars, sorszag dol a ferfibol. Tudja, hogy ki nem allhatjak