Irodalmi Szemle, 2015
2015/9 - HANG/SZÖVEG - Kovács Kristóf: Unknown dal (vers)
UNKNOWN DAL .^Yapvetoen nem engedi a lejatszo atirni az ismeretlen dalok cimet. Mintha nem kellene kotni sehova, eleg, ha en tudom, hogy de. Azt hiszem, mar csak a tekintetedben van teriszonyom, azota nem erdekelnek a kilatasok sem, csak az izlestelen tajakat fenykepezem le, azt, amit mas nem. Igy vagyok sajat dolgaimmal, amig te alig mersz beszelni magadrol, en megmutatok mindent. De nem, nem nyavalygok, ram is szolsz talan. Most az egyszer ne. Kint iiliink, errefele szepen sotetedik, szamolni kene, hany troli hagyott itt. Ugy ritkulnak a jaratok, mint a gatlasok. Idovel lemeriil a telefonod, es latom, ez sosem erdekelt meg kevesbe, mint most. Legfeljebb ehhez az egeszhez nem lesz dal, amit ugysem ismerne fel senki. Es pontosan arra sem emleksziink majd, hogy egymasnak mit... Olyan mondatokat idezek, amiket meg senki sem mondott. Jobban hat. Masnak elhiszed. Pupillad konnyu, mint a hidrogen. Titokban nezel, mint egy terkamera. Na, ezeket kellene. Atnevezni, cimeket adni. Higgyek el masok is, hogy letezik. Aztan csak iilni tovabb, jo itt, draga kocsmaterasz. Meglepodni folyton, hogy milyen keson sotetedik, de vegiil megis. Vagy vegignezni, hogy jossz ki minden betegsegbol, amig en az orrom tdridm egy telen keresztiil, ha lesz meg olyan. Egyre jobban tavolodunk az oszintesegtol, ahogy gyakrabban jar a 74-es, ahogy gatlasokat emel a vilagossag. Mint a makrelak annak a boltnak a halpultjaban, amirol felesleges meselni, csak az a so, amiben fekiidtek, az ironia, ugy erzem az oszinteseged a szamban, messze tengereiktol, messze barmifele igazsagtol. Hogy miert nem tudtam ilyeneket kitalalni. Azt hiszem, most mar tenyleg sirsz. Utana a szemed. Utana igazi. Eltunnek a terek. Frissen felkapcsolt hideg reflektorok egy tevedesbol kiiiritett stadionban.
