Irodalmi Szemle, 2015
2015/9 - HANG/SZÖVEG - Pollágh Péter: Posztmortem köntös; Arisztokrata költészet; Egy úri osztály (versek)
Feher es vajas foltok a ravataltol a kiskapuig. Teli tolcserek, vamliak, csokik, regi toltenyek. Csokolades toltetek, makos agyunemuk, puskaporos bejglik, banok, begek, szomoru tort-egeszek. Osszekoptak a kis dregek. Jatekruhajuk van. Margarinszinu a hajuk, mamakek a gombjuk. Mannakalapban magukert beszelnek. Szolnak a csengettyuk, mig ismetelnek egy fohaszt: nincsen kormanyom mas, csak a mennyei kormany. A kiscsoportos sirok kozt igy olvad el egy uri osztaly. Mindegy, hogy mondod, ma eltornek egy lazmerot, egy legendat, elobb-utdbb magat az ontoformat. Hideges, formatian a fold, kettetorik a szivlapat. Nezem gomboc-pofakon a magentas szajakat: az egyik arrol beszel, hogy arisztokrata kolteszet, de lehalkitja magat. Az a multban jatszodik, vagy a jovoben? - dobja oda a masik meg, mint egy roladot, aztan elfogjak, felfogjak a hangjat. Ami kifolyt beldle, azt felitatjak. Elhuzzak a vizfiiggdnyt a szeme elott, aztan bekotik a hangjat. A tenger habjat latom ott a szajan. EGY ORI OSZTALY Fertdzott, gyulladt verrel itattak, idejekoran majdnem likvidaltak. Letort urak, reg a Regisegben elnek, megsem szolitjak egymast viteznek, Altatos dobozban arcdarabkak. Megszentelt szerelememlekek. Matkak. Nem veszi el oket senki. Bevehetoek, ujratermelodnek. Mig jatszik a kez a cseszealjjal: a demencia cukra hullik a sotetbe.
