Irodalmi Szemle, 2015
2015/9 - HANG/SZÖVEG - Ayhan Gökhan: „A zene mindig több lépéssel az irodalom előtt jár" (beszélgetés Csehy Zoltánnal) / HANG/SZÖVEG
HANG/SZOVEG jatekossag es ironia rendivul humanus vitalitasat. Ugy kerdezi meg, hogy megis mert van ez az egesz, hogy radobben, akkor jar jobban, ha megtanulja elvezni a teremtes erthetetlenseget. Vivaldi maga a fizikalis zene: mint a szivveres, a verkeringes, elementaris eletmukodes. Es meg egy szep elmeny: a lanyom kb. egy hete anyameknal jatek kozben emlekezetbol rajzolta kretaval a betonra a Tavasz furulyara atirt szolamanak elso kottasorat... A pelda ragados. AG: Iras - tanulmany, kritika, vers irasa vagy forditasa - kozben hallgatsz zenet? Ha igen, a mufajhoz keresel zenet, vagy a zene van rad olyan hatassal, hogy egyegy munka megirasara osztonoz? Es befolyasol-e a zenevalasztas? Teszem azt, Pergolesi zeneje mellett jobb forditani, mig Ligeti Gyorgy vagy John Cage mellett kritikat irni... CSZ: Igen. De ez veszelyes dolog. Siirgos munka kozben csak nagyon jol („unalomig") ismert muveket vagy kozepes zeneszerzoket tudok hallgatni, mert ha a zene igazan jo, akkor arra kezdek figyelni, levesz a labamrol, es a munkanak annyi. Ennek ellenere, ha csak lehet, munka kozben is zenet hallgatok (vagy kepzelek el). Most Martin C. Putna remek konyvet forditom az orosz vallasossag kulturtorteneterol, mely lenyegeben egy specialis, okos mentalitastortenet: kozben vegighallgatom Csajkovszkij szimfoniait. A ket vilag szep lassan elbeszel egymas mellett. Vegiil azon kaptam magam, hogy „naplomba" (vagyis hat: van egy ilyen kis fiizetkem, ahova ezt-azt maganhasznalatra feljegyezgetek) ilyen radikalisakat irok: „Ezek a Csajkovszkij-fele romantikus heroizmusok (2. szimfonia stb.) kiakasztanak: atsiit rajtuk, hogy ferfiassagpotlekok, maszkulinitasprotezisek, harmonikus sorba rendezett mufarkak egy muzikalis szexshopban." Pergolesi mellett tudok forditani, de Ligeti mindig annyira lekot, hogy mellette semmit sem tudok csinalni, legfeljebb verseket irni. De Ligeti gondolkodokent is zsenialis. Es meg arra is erdemes lenne kiterni, hogy olvasas kozben mit hallok ki a szovegbol: Nadas Peter mogott mindig ott szol Wagner vagy Bach, Esterhazybol Richard Strauss zeneje csap ki, Varga Matyasbol Sciarrino, Borbely Szilardbol Schnittke es igy tovabb. Van olyan szoveg, melyet a zene nyitott meg elottem, s melynek ertekei irant vak es elutasito voltam: Cselenyi Laszlo eletmuve teljesen ilyen. AG: Nemreg a Kalligram Kiado gondozasaban kiadtak Experimentum mundi - (Poszt)modem operakalauz (1945-2014) cimu, meglehetosen vaskosra sikeredett koteted. Hany ev operahallgatas utan jutottal el a kiadvany dtletehez? Munka kozben ujrahallgattad-e a kdnyvben targyalt operakat? CSZ: Tiz eve irok zenerol recenziokat, kritikakat. Kertek, publikaljam ezeket kotetben is, de nem akartam az olvasora szabaditani a magam szubjektiv oriileteit, ertelmezeseit: szerettem volna egy racionalis, hasznalhato keretet. Ezert jott a kalauz otlete: a konyv tartalmaz „hasznos" es „haszontalan", azaz objektiv es szubjektiv elemeket. Egy irodalmar latoszoge ez, nem is lehetne mas, nem is akart mas lenni, es ugyanakkor az en lelki „oneletrajzom" is: ezeket ismerem, ezeket hallgattam (no, nem mintha regi zenet nem hallgatnek), ezek formaltak, raztak meg, ezeken bogtem, mint egy
