Irodalmi Szemle, 2015

2015/9 - HANG/SZÖVEG - Barlog Károly: Pitala si me (novella) / HANG/SZÖVEG

Na es itt van Tamara. Fiatal, izgato es reggeli kave illatu. Ugy erzed, minden vele kapcsolatos meghatarozas ordas klise, eppen ezert egyikre sines rim, igy a kerese, miszerint dalla kell dt transzformalnod, szavakkal megragadni nagyon is konkret lenyet, nos, ez teljesseggel lehetetlen. Tamara arra a legalkalmasabb, hogy sohasem irodjon rola dal.

Min torod a fejed? - kerdezi, miutan leszalltok a villamosrdl. - Egy jelzon, egy hangsoron? A dalomon? A Bajcsy-Zsilinszky uton autok szelik a hideg latyakot, es arra gondolsz, hogy nektek meg egy rendes tel sem jutott. Mert mennyivel megengedobb lenne egy konnyu hoszitalasban masirozni a Hajos utca tele, nem ebben a sziirke tehetetlensegben.

Tamara... en terolad... sohasem fogok dalt irni - mondod, kemenyen megharcolva minden szoert. - Sohasem lehetsz a koncertmusor resze es nem keriilhetsz ra egyetlen korongra sem! En nem tudnam elviselni a gondolatot, hogy valaki a hozzad irott dalomat fiityoressze hugyozas kozben a vecen, hogy a dal, ami rolad szol, csak arra szolgaljon, hogy kitoltse a ket reklam kozotti csondet. Te mit szolnal ahhoz, ha egy recsego hangu radidbemondo a mi dalunk soraival keresne gazdat elcsatangolt ebeknek, ha a kozos dalunkat hullareszeg fesztivalozok enekelnek az egyik szinpadtol a masikig tantorogva, es ket hanyas kozt a te neved bdfognek maguk ele, ha a himnuszunk valodi celjat vesztetten tomne be az ehes, kozdnybs fiileket? Mondd, te valoban ezt szeretned?

Tamara arra kert, hogy irj rola is egy dalt. Allsz a Bajcsy-Zsilinszky uton a latyakban. Tamara melletted all, es megis egyre erosebben erzed, hogy tavolodik toled, hogy ha most szolnal, talan mar nem is hallana a hangod, olyan tavol van. Vagy csak siman mast akar hallani. Egy dalt, ami rola szol. Ami tiszta moll. Haromnegyedes ritmus. Az apokalipszis elotti bal hangulata. Mert ketsegkivi.il

itt most valaminek vege van.