Irodalmi Szemle, 2015

2015/9 - HANG/SZÖVEG - Sörés Zsolt: A metazenész munkája: csendfoglalás (prózavers) / HANG/SZÖVEG

Sores Zsolt (Ahad)

A METAZENfiSZ MUNKAJA: CSENDFOGLALAS

(AHAD & EN: Nfi.HA - REFLEXlOK EGY KONCERTFELVETEL KAPCSAN)

A teret megalkoto, lassan szetarado hangok a finoman egymasra hangolt, intuitiv zenei folyamatban nyernek hatarozott karaktert, mikozben az alaphangok koriil feldusulva eddig ismeretlen zajfiirtokke valtoznak at, vagy eppen forditva, a zdrejszonyeg vagy a szaggatott szonikus irritaciok mdgdtt sejtetik azokat a hangzasokat, amelyek az eppen szettord tiikor szabalyszertisege, a reprodukalhatatlansag torekeny pillanata altal idezik fel egy soha nem letezett kor szines zorejekkel teli zenejet, a „tdrtenelem nelkiili" zenet (John Butcher), amelyben „a feloldas maga a halal" (Edwin Prevost), de amelyeknek az erzekek radikalis megnyitasa, vagyis az elkovetkezendo es elore pontosan nem lathato szituaciok elfogadasa adja meg a soha nem szuno intenzitasat, a kiszamithatatlansag es a kovetkezetesseg elegyebol kikevert spontan (a megkepzodd varatlan helyzetet rendelkezesre allo alapanyagkent kezeld) folyamatok mindig friss eredetiseget, amely voltakeppen a koncentralt valos ideju jelenlet eredmenye, es ez az intuitiv zenei folyamat konceptualis muveszet, ahol a hallas erzeken keresztiil a fantazia egy olyan alternatfv valosagot hoz letre, ahol az ido megszunesben van, es ez a megsztines, nulla idove valas ugy lesz mind teljesebb, kiterjedtebb, amilyen modon a ter mind tobb tulajdonsaga es regisztere feltarul a hang munkajanak hatasara, s amely hangot sokkal inkabb hagyunk magatol dolgozni, semmint annak onallo eletebe mi kiilonosebben beleavatkoznank (pedig ezzel a meg nem szakftassal haladjuk meg iddrol idore onmagunkat ugy, hogy a hangszerek, a hangforrasok, a visszacsatolasok vagy interferenciak es az osszes tobbi „imaginarius ter"-teremto eszkoz felett is novekszik a pozitiv befolyasainkbol sziileto el-nem-nyomo, sziiksegszeru uralmunk), hiszen mi elsosorban hallgatunk, es ezzel babaskodunk az uj es minden alkalommal mas, allandoan modosuld es metamorfozisokon atmeno metazenei nyelv letrejotten, elfoglaljuk a teret, mikozben mi magunk belso kiiiresedesben vagyunk, hogy atfolyjanak rajtunk ujra es ujra, kiszamithatatlan ciklusokban azok az egyszerre kihivott, megis elore kiismerhetetlen, ciklikusan vissza-visszatero „rezonans frekvenciak" (Alvin Lucier), melyekkel a hangszereink altal interakcioba kerulunk es egyuttal formaljuk oket, mert ezek a hangok mar regen ott voltak, mi csupan a megfelelo csatornakat nyitjuk meg, ahol az altaluk reprezentalt informaciok es egyuttal a szubsztancialis hang, mint a mualkotas targya, ez az atalakulasban letezo, paradox fenomen, intermedium es objekt letezest nyer, ember