Irodalmi Szemle, 2015
2015/1 - JOG ÉS IRODALOM - Nagy Tamás: A Samsa-affér, avagy egy leleplezés története (esszé) / JOG ÉS IRODALOM
JOG ES IRODALOM lolet voltakepp nem mas, mint a Level apdmhoz kenyszeruen elfojtott es elfojtottsagaban ki nem elt bosszuvagyanak transzportalt es transzforma.lt samsai formaja, amely az „evilagi realitas" koordinatarendszerebol kilepve immar az imaginarius fiu es a valos - ambar reg halott - a pa viszonylataban realizalodik. (Abban mindenki egyetert, hogy a „bosszu-fejezet" utalasa Hamlet apjara csak Samsa „eltereld hadmuvelete": retorikai strategia, amellyel a hetkoznapi olvaso figyelmet kivanja elvonni egyre nehezebben titkolhato kiletenek kerdeserol.) Mindenesetre: a Samsa/Kafka viszony ezen ambivalenciaja nemhogy gyengitette, sokkal inkabb megerdsitette a „Posner"/Samsa-azonossag tezisenek az allaspontjat, amennyiben lathatova tette azt is, hogy a feldolgozatlan mult fesziiltsegeinek a „kibeszelesehez", es az ezaltal esetlegesen eredmenyre vezeto onterapiahoz - szemelyazonossaganak felfedese nelkiil - Samsanak „semleges" terepet, nyelvet es szerepet kellett valasztania, s erre mi sem hint alkalmasabbnak, mint a jogelmelet. E birodalom lakoi - hercegek, herkulesek es halandok - kdzott, ugy gondolta, feltunes nelkiil elvegyiilhet. Am, mint utolag mar tudjuk, kiserlete nem jart sikerrel. A fent ismertetett teoretikus elokeszites utan csak egyetlen lepesre volt sziikseg, hogy a rejtely ne legyen tobbe az. A lepest Anthony D' Amato professzor tette meg, amikor 1989 nyaran minden tovabbi vizsgalodast feleslegesse teve igazolta a „Posner"= Samsa tezist. Arra azonban meg o sem szamithatott, ahogy senki sem - es ez lett a nyar legnagyobb szenzacioja -, hogy megtortenik a beismeres. Samsa, erezven, hogy ertelmetlen tovabb rejtozkodnie, elolepett az ismeretlensegbol, es bevallott mindent szolnak, csak az „drokkevaldsag hattere elott" vizsgalhatok es nem foldi jogrendszerek kontextusaban. (Meg kell jegyezniink, hogy e ponton Samsa hibat vet, amikor elmulasztja ervei erejenek novelesehez felhasznalni a cseh esszeista, Milan Kundera elemzeseit, amelyek „kafkalogia" newel illetik es ostorozzak mindazon ertelmezeseket, amelyek Kafka irasait az europai regeny tortenetenek osszefiiggeseibol kiragadjak.) E megjegyzesnel azonban fontosabb, hogy bar rogvest reszletezendo okokbol kifolyolag aggalyok meriilhetnek fel ezen olvasatok helytallosagat illetoen, azt ketsegtelenne teszik, hogy a szovegben - s ennek megallapitasa volt a kutatas legfobb tetje - ketsegkiviil Gregor Samsa beszel, egyszerre hozzank, olvasokhoz es Franz Kafkahoz (pontosabban: koztiink jaro szellemehez). Ami az aggalyokat illeti: mas ertelmezok arra figyelmeztetnek, hogy a fejezet egy bizonyos pontjan Samsa Az atvaltozds tortenetet „tipikusan beteges kafkai vice"-nek nevezi. Ez meg ugyan elharfthato volna azzal, hogy az vesse az elso kovet Samsara e megjegyzesert, aki meg nem erezte magat pocsekul a sajat eleteben (es okolta ezert sziilojet, nevelojet), az viszont mar szinte visszaverhetetlen tamadas, hogy a Jog es irodalom „bosszu-fejezetenek" (amelyet sokan a konyv elmeletileg leginvenciozusabb reszenek tartanak) szamos ertelmezese azt tamasztja ala, hogy Samsat a gyu Idlet viszonya fuzi Kafkahoz. Nina Roth- Swanson professzor asszony mutat ra - aki korabban a Mendel Oszipovics kolteszetere vonatkozo ertelmezeseivel hivta fel elemzokeszsegere a figyelmet -, hogy a bosszu intezmenyenek analitikaja eppen e gyuloletbol meriti teoretikus energiait es kivalosagat, amely gyu-
