Irodalmi Szemle, 2015
2015/6 - BEVETÉS 2015 - Szabó Emese: Arról, hogy milyen drága a közhely; Falra száradó szerelem; Semmi; Huszonkettő; Kispál és az Indián; Ördögi cour; téboly receptre (versek); Aludtam egy életet magamnak (próza) / BEVETÉS 2015
BEVETES201S ha az elet mindenkit agyondugna! Igy csak lassan fojtogatva valt ki fajdalmat. A gunyt hiva taszitja az osszes szenvedot a letargia mocsaraba. Szajtatva bamulja most d is a csodat: nem kinozhatja tovabb elkorcsosult lelku aldozatat. Irigy szeme sargabol biborra valt: most aztan vorosre festi sajat vere egesz valotlansagat. De nines abban semmi erdem, piktornak lenni berben, ha eleget tenni verben uszd, odon modernizacio torvenyenek nem tud. Ezert fut. Kesobb a nyugdijas semmi, ha megunt semminek lenni, s ereje nem maradt magat kerekbe torni, kototujebe dol rogvest, ha mar nem bir tobbet vedelni. Miutan megeroszakolta egy epigramma, s felpofozta sajat szatiraja; a tomeny ironia nyel nagyot: balladai homaly obskurus lenyomata marad csak ott. Zsarnok, megragad temetoi zsargont; magabol tartalmatlan szavakat ont: beka poraidra!, meg pok, csiga es giliszta! Rohadj el, bomolj, szunj meg! hasitsa kette doglott, liikteto tested a remeny szelleme; megolted, felapritottad ot: mint a ribancot, csalo szeretot. Felaldoztad a nemest is. A szamuzott katarzis kudarca felorli sikolyait.
