Irodalmi Szemle, 2015
2015/6 - BEVETÉS 2015 - N. Tóth Anikó: Miegymást belőlünk (Nagy Hajnal Csilla prózájáról) „Boldogan éldegelünk együtt" (beszélgetés Nagy Hajnal Csillával) / BEVETÉS 2015
jesedett pillanat? Novellat itteni publikaciodtol eltekintve meg nem olvastam toled. Nem kinal ez a mufaj masfajta „iddgazdalkodast"? NHCS: De igen, foleg az ilyen hoszszabb lelegzetu novellak, mint az itteni. Ez ugyanis tulajdonkeppen egy novellaciklus (vagyis felig-meddig kisregeny) masodik darabja, az elso a marciusi Kalligramban jelent meg, Het: Anna cimmel. Most izlelgetem a mufajt, eppen a harmadik darabjan dolgozom. Mas idogazdalkodast igenyelnek reszemrol, mert osszetettebb szerkezetiik van (es egyre osszetettebb lesz, mert a tovabbiakban egyre tobb ponton fognak dsszefolyni), viszont igy belegondolva a pillanatnyisagot itt is „felhasznalom", csak maskent. Mindegyik novella (dszszesen het lesz beloliik) egy-egy het esemenyet irja le, de ezek nem feltetleni.il ugyanannak a hetnek az esemenyei, hiszen az egyik lenyeg itt eppen az, hogy a szereplo (tehat az adott novella narratora) valamilyen ertelemben ugyanazt a hetet eli ujra es ujra, bar az egyes szereplok multjaban kijelolok valtozasokat. Igy ezek az idobol kivagott hetek nem tenylegesen ismetlodnek, csak az eletek monotonitasat feszitem fel egyegy hetre. ISZ: Eleve kinalja magat a kerdes: tervezel-e kotetet, akar a novellafiizert, akar a verseket es/vagy kisprozakat illetoen? Az utobbi idoben egyre tobbet publikalsz, verseidert Arany Opus Dijat is kaptal. Sejtheto, mikorra erik be az elso kotet? S ha igen, mit fog tartalmazni? NHCS: A verseimbol, nagyreszt a mar megjelentekbol, tavaly osszel allitottam ossze egy kotetnyi adagot, de iden meg nem sikeriilt kiadnom, es jobb is igy, mert utolag en is latom, hogy abban a formajaban meg nem tiikrozte volna teljes mertekben az elkepzeleseimet. Remenyeim szerint azonban jovore vagy legalabbis az elkovetkezo evekben sikeriil osszehoznom egy verseskotetet. Ot ciklusbol fog allni, amelyeknek a veleje mar most keszen van, de folyamatosan csapodnak mindegyik ciklushoz uj versek - kiveve az utolsot, amelyik teljes egeszeben az Arany Opusszal is dijazott, hosszabb vers. Ami a kisprozakat illeti, azok egyelore nem aktualisak, mint mondtam, de a Het cimu novellafiizert is szeretnem iden befejezni; hogy kiadni mikor sikeriil, azt most meg nem latom magam elott, de legvadabb terveimben halvanyan benne van, hogy jovore talan mar ezt is megprobalnam. Ezeken kiviil pedig (evek ota) dolgozom egy kisregenyen, amelyet apro mozaikokbol rakok ossze (ezek talan leginkabb a kisprozakhoz hasonlatosak); ennek az elkesziilese viszont szamomra is annyira megfoghatatlan, hogy egyelore csak boldogan eld egel link egyiitt. ISZ: Kik azok, akik inspiralni tudnak? Vannak szovegek, amelyek meghatarozo olvasmanyelmennye valtak? NHCS: Orkeny van annyira fontos, hogy ennel a kerdesnel ujra kiemeljem. Kamaszkoromban sok Jozsef Attila-verset olvastam, meg mindig nagyra tartom ot, de mostanra mar eltavolodtam tole. Versek tekinteteben Charles Bukowski az, aki a legmeghatarozobb volt szamomra az utobbi evekben, es - meg ha kicsit furcsan is hat - Lovasi Andras dalszovegei, meg ugy a Kispal es a Borz egeszeben. A kortarsak koziil Izso Zita az, akit egy-ket eve mar toretlen lelkesedessel olvasok, tavalyi kotete (Szinrol szinre) peldaul az elmult evek legfontosabb olvasmanyelmenye volt szamomra. Rajta kiviil meg Simon Marton polaroidjai azok, amikkel a leginkabb azonosulni tu-