Irodalmi Szemle, 2015
2015/6 - BEVETÉS 2015 - Nagy Hajnal Csilla: Hét: Kele (novella) / BEVETÉS 2015
szem, sohasem tudta megtalalni az arany kozepet. Ezzel telik az elete. Egy kopott falu szoba egyik sarkabol a masikba szaladgal eszeveszetten, es sosem olyankor halad at a kozepen, amikor epp volna ott valami a szamara. Nem mondtam el neki, mivel foglalkozom. Azt a keves penzt, amit a nevemben kozolt versekert kap, mindig megprobalja odaadni - iigyetlenul, de jo szivvel. Sosem fogadom el, de hagyom, hogy kifizesse a kavemat. Nincsen kdztiink semmi, kiveve persze anyamat. Az o hianyanak kitoltoi vagyunk egymasnak. De ebben, egyetlen munkankban, sikertelenek.- Kele, en... - mondja mindig bucsuzaskor. Ekkorra mar a villamosmegalldban allunk, ahonnan o gyalog megy haza, en pedig hosszu villamosvonalon. Arra gondolok, rohadt egy vdros ez, csak hogy gondoljak valamire. Apam arra gondol, hogy ha igen, vajon mikor bocsatottam meg neki. Aztan lehunyja a szemet egy pillanatra, anyamra gondol, es elfelejti, mit akart kerdezni. Ra akarok gyujtani, de valahogy nem erzem illonek. Kezet nyujtok neki. Kezfogas kozben megutogetem a vallat is. Vajon hogy neziink ki? Talan, mint ket regi ismeros.- Szervusz - mondom, lelketlen mosollyal, apam szemebe nezve, anyamnak.- Szervusz - mondja apam, halott mosollyal, a villamost kemlelve, anyamnak. 4. Candyt hetfon hivjak Melindanak. Az iigynoke, a masik, egy negyvenes evei elejen jaro nd kepviseli ilyenkor. Kek hajlakkot fujok reggel a hajamra. Ha esik, ez kellemetlen tud lenni, de megoldom. Az alcakkal nagyon ovatosan kell banni. Igaz, hogy ebben az iizletagban mindenfele fura szerzetek jarnak-kelnek mindenfele a forgatasok alatt, de ha tulzasba viszed, az feltuno. A munkaltatom tudja, hogy en vagyok az, a srac a penteki forgatasrol, es azt is tudja, hogy nem akarom, hogy ezt barki mas tudja. Dagadt, ignorans ficko, artalmatlan.- Nem mondom el senkinek, Kele, ha igy hivnak! - mondta, amikor munkaba alltam, alangolos akcentussal es rdhdgott. - A vilag tele van perverzekkel! - nyugtat meg es rohog. - Mi ennek nagyon is oriilunk. He, van munkank! - csapja ossze a tenyeret es rohog. Candy valoszinuleg ugysem ismerne fel, de minden heten haromszor talalkozunk, es nem kockaztathatok. Hogyan akarom valaha is meghoditani, ha azt sem szeretnem, hogy eszrevegyen? Milyen buta egy kerdes. Az evek folyaman sok muveszneve volt, talan az Isabella volt mindkozul a legidegenebb. Ugy teszek, mintha allanddan SMS-t irnek, mikozben figyelem ot, ahogy a tiikor elott kesziilodik. Rovid, fekete parokat bit, szeploket rajzol az arcara. Mellette somfordal a sminkes, Lilia, de Candy minden kozeledeset udvarias mosollyal haritja el. A szeplokon kiviil alig hasznal festeket ilyenkor. Muveszet. Atlenyegiil, egeszen mas ember, hetfon rendszerint felek tole. Komolyan veszem a munkamat, ugy erzem, ilyenkor egyiitt dolgozunk. Candy muvesz, a vele szereplo ferfiak csak allatok. O maga az ecset, teste a vaszon, en vagyok a keret. Valahol ugy erzem, tudja, hogy nem kell egyediil csinalnia. Hogy en is megdolgozom erte, hogy ezek a jelenetek igazi alkotasok legyenek. Hogy minel valtozatosabb oldalrol kozelitsem meg, ot tegyem
