Irodalmi Szemle, 2015
2015/6 - BEVETÉS 2015 - Pethő Anita: Vegytiszta fikcio (Csillag Lajos prózájáról) „Ők játszanak, én pedig megmutatom" (beszélgetés Csillag Lajossal) / BEVETÉS 2015
BEVETES2015 PethO Anita VT1 /"> 'XZ T’ T C T T1 7\ F T TZ Z1 T /S EGYIISZTA FIKCIO CSILLAG LAJOS PROZAJAROL J\/Ii itt Kozep-Europaban igencsak megszoktuk, hogy egy prozaironak fontos kozeleti szerepet - foleg multfeldolgozast, a kozos traumak tortenetbe agyazasat - szanunk. Igy aztan mindig kicsit bizonytalanul viszonyulunk ahhoz a jelenseghez, ha egy iro szemmel lathatoan nem igazan akar ezzel a szereppel foglalkozni, egyszeruen csak a tortenetmeseles, valamint fikcio es valosag viszonya izgatja. Csillag Lajos elbeszeleseivel es tarcaival talalkozva konnyen tamad olyan erzesiink, mintha amerikai rovidprozat olvasnank. Nemcsak az angol keresztnevek kizarolagos alkalmazasa miatt, hanem akar egy olyan szituaciot olvasva is, hogy a foszerepld-elbeszeld beragad a reggeli csucsforgalomba. Mintha latnank magunk elott a hollywoodi filmekbol is jol ismert jeleneteket: valahol Los Angeles kozeleben, egy soksavos autopalyan iicsorog a novellahos egy autoban, mikozben ket tipikusan amerikai countrydal kozott a radios bemondja a legfontosabb kozlekedesi informaciokat. A feliiletes szemlelo mindezt rutinszeruen ket dologhoz kapcsolna: egyreszt ha egy szerzo a minimalizmus eszkdztaraval el - es Csillag Lajosrol ez nyugodtan kijelentheto nemcsak az Irodalmi Szemle Zsemle cimu online rovataban megjelent tarcai, de (viszonylag) hosszabb elbeszelesei alapjan is -, akkor egyaltalan nem tunik szokatlannak, ha nem csak a sallangmentesseggel, a lecsupaszitott jelenetre fokuszalassal talalkozhatunk, hanem maguknak az elbeszelt torteneteknek is valamifele „amerikas" jellege van. Masreszt esziinkbe juthat az is, hogy egy XXL szazadi kezdo prozairo mar egy globalis vilag sziilotte, az Ujvilag torteneteiben, (popkulturalis) mitoszaiban legalabb olyan otthonosan mozog, mint sajat kozep-europai valosagunkban. Mindket ertelmezesben van nemi igazsag, am egyre beljebb haladva a Csillag-univerzumban, ennel sokkal komplexebb jelensegekre lehetiink figyelmesek. Ha jobban megfigyeljiik, minden irasaban tematizalodik valamikeppen az iras, az elbeszeles, a tortenetmeseles aktusa. Akar ugy, hogy az elbeszelorol csak ugy mellekesen megtudjuk, hogy regenyen dolgozik (illetve aktualisan nem dolgozik), vagy pedig azt olvashatjuk, hogy az Irodalom es teboly elbeszelojet irok koze zarjak egy elmegyogyintezetbe (szanatoriumba?), es olyan mondatokat fogalmaz meg, hogy „az enem pedig a rakovetkezo nap csupan egy halvany visszhangja az egesz iromanynak", vagy csupan annyi tortenik, hogy korteremben egy sablonos filmjelenetrdl beszelget a ket szereplo. Ha azt vizsgaljuk, hogy Csillag Lajos iras es olvasas, illetve fikcio es valosag viszonyat jarja koriil ujra es ujra a szovegeiben, akkor elobb utobb arra a megallapitasra kell jutnunk, hogy Chuck, Bret, Will, Tom vagy Jerry nem keresztneveket jelentenek, hanem egytol egyig altalanos alanykent mukodnek. Ezek az elidegenito effektek tulajdonkeppen sterilizaljak
