Irodalmi Szemle, 2015
2015/6 - BEVETÉS 2015 - Balazs Imre József: Cipőtalptól cipőtalpig (Gužák Klaudia verseiről) „Sohasem szabad hülyének nézni egy gyereket" (beszélgetés Gužák Klaudiával) / BEVETÉS 2015
Balazs Imre ZJozsef CIPOTALPTOL CIPOTALPIG GU2AK klaudia verseirOl (juzak Klaudia egyik verseben valaki cipotalpat akar enni, es ettol felsebzodik az inye. Egy masikban majdnem eltapossa egy cipotalp. Ami a ket szoveghely egymashoz valo viszonyaban tobb, mint veletlen, az a meretek valtozasa, elrajzolodasa. Ha az, aki a versekben megszolal, egyszer paranyi, maskor meg embermeretu vagy annal is nagyobb, akkor az, amit lat es amirol tudosit, ki van szolgaltatva a meretvaltozasbol eredd perspektivavaltasoknak. Mintha Alice-t hallgatnank Csodaorszagban, amint siitemenyeket vagy gombadarabokat ragcsal, es kozben osszezsugorodik vagy oriasira nd, mialatt mindvegig beszel. Ugyanezt a verslogikat latjuk rnukodesben abban a szovegben is, amelyik cime szerint az en definialasarol szol: „most jottem meg a vilag tetejerol I nagyon faradt vagyok / lattam mindent" (en vagy ok). A mindent-latasrdl asszocialhatnank a „nagy", „fontos" dolgok latasara valamitele szambavetelkor, de a vers eppen azt mutatja meg, hogy a „mindent" latas csak ugy elmeselhetd igazan, ha a lenyeges es esetleges, fontos es koznapi dolgok egyarant felbukkannak a szovegben - a mindent latas tehat sziiksegszeruen iitkozik bele a nyelvbe valo atforditas problemajaba. Itt erheto tetten tehat Guzak Klaudia verseiben a relativizalo szemlelet: nala a „mindent latas" egyben a latvanyok elrendezetlenseget is jelenti, vagy legalabbis az elrendezesiikre valo torekves akadalyozottsagat: „voltam anya / simogattam pocakot I fekete tea, bundas kenyer, uzsonna az iskolataskaban, ferj, egyutt halunk meg / voltam csacska, muveszno, szereto I megjartam a bolondok hazat / elvonokurakat, luxushoteleket". Raadasul a „minden" az idosikok kozotti ide-oda mozdulast is jelentheti, ezt is szinre viszi a vers folytatasa. Tekinthetjiik persze mindezt az „isteni" perspektiva megragadasanak mindenkori paradoxonakent is: hogy mikent es hogyan lehetne analogiakat talalni az olyan isteni latas leirasahoz, amelyik mindig es mindent lat. E versek eseteben azert nem eroltetett erre asszocialnunk, mert Jezus vagy Isten is besetalnak a szovegekbe latomasokkent vagy analogiakkent, peldaul igy: „lehullott az udvaron a fa utolso levele I estefele a mindenes dszszesoporte, / a falnak tamasztotta a seprut / Isten szokta igy". Szep parhuzam ez arra, ahogyan egy mindenhato-elrendezo megpihen. Nemreg valamiert korai Marko Bela-verseket nezegettem, 1977-es, Sargarez evszak cimu koteteben szerepel a Don Quijote bosszuja cimu, minddssze ketsoros vers: „Kivarom mig elall a szel / es a szelmalmot megdlom." Ennek az idoszaknak a Marko-verseire az jellemzo, hogy nem hasznal metaforakat, legfeljebb analogiakat. Koznapi nyelv, koznapi (de legalabbis nagyon konkret)
