Irodalmi Szemle, 2015

2015/5 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Bodnár Gyula: A Bodrogköz évszázadai mai versekben (Kulcsár Ferenc Kerek világ közepében című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

IZLfiSEK £S POFONOK

a kolto most tette valojaban meg azt a bizonyos „bensd honfoglalast": „S a lelek mondja tan / keringo lengo utjain, osvenye poran: / elvonulo, szallo nemzetet I legmelyen is folfedezte mar... I Emelje konnyu szel, verdeso madar. / Emelje konnyu szel, verdeso madar."

Ez a benso, de erne kotet re ven kiviilrol is kovetheto honfoglalas nem lehetett volna sikeres hianyos fegyverzetben, elozmenyek nelkiil. Kulcsar Ferenc elso bodrogkozi konyvet tulajdonkeppen mar 1984-ben megirta, a Madach Kiadonal ekkor jelent meg A kigyoko, melyben, Balassa Ivan Ldpok, falvak, emberek cimmel napvilagot latott tajmonografiajanak tortenetei nyoman, sziilofdldjenek tiindermeseit, mondait, regeit koltotte at es gyujtotte egybe. Ennek eloszavaban irja: „Tudom, hogy a sziilofdldet orokke mondhatom, se elejet, se veget nem lathatom, de varazserokent van bennem jelen, ezert szamomra kiapadhatatlan es vegtelen. De azt is tudom, a szulofold tegnap iiltetett fa, s ha nem gondoznank, nem ontoznenk, holnapra kiszaradna. Nem teremne tobbe gyumolcsot, elhalnanak a gyokerei, s hamarosan betegen, korhadtan dolne ki..." Az eddig emlitett neveken kiviil, Bogoly Janostol Magyar Zoltanon at Petofi Sandorig es meg tovabb, visszafele az idoben, hosszu azoknak a forrasoknak a sora, akik, illetve amelyek a Bodrogkoz fel evszazadanak szemelyesen megtapasztalt tortenesei mellett a tajegyseg regmultjarol is meseltek a koltonek, aki nem felejtett el Szojegyzeket osszeallitani a kotet vegere a versekben eldfordulo olyan kifejezesekbol, melyek a kdznyelvben ma ritkan vagy egyaltalan nem szerepelnek, legalabbis mar nem oly gyakran, mint a multban, amikor mindennaposak voltak, vagy ahogy meg manapsag is, a hanglejtes, a diftongusok.

Mindezt a kincset szep kotetbe koltoztette Gyenes Gabor, a kotet tervezdje es illusztratora. Bar egy-egy oldalon altalaban tobb verset kellett elhelyezni, jo izlessel kesziilt munka, a szinvilagot is beleertve. A rajzok pedig megleptek, sot lenyugoztek, jollehet talalkoztam mar korabban a grafikus nehany alkotasaval, illusztracidjaval. Egyfajta tavolsagtartas jellemzi itt oket, megis szervesen, kello intelligenciaval igazodnak a szovegekhez, nem tapossak szet oket. Olvastam valahol, Gyenes Gabor urbanus grafikus, ha nem is a szo urbanus kontra nepi ertelmezesi mezejeben. En inkabb az epitesz latasmodjat emelnem ki, aki az optikai-geometriai megoldasokat, a tavolsagot, melyseget, kozelseget alkalmazva ugy dolgozik a terrel es a terben, hogy benne az embert, allatot vagy eppen a szbvegben ugyancsak foszereplo termeszeti vagy epitett targyi motivumot emeli a kozeppontba. Gyenes Gabor egyebkent mintha valamennyi helyszinen szemelyesen megjelent volna, az egyedi latasmod alkalmazasan beliil is annyira hitelesek illusztracidi. A Tice hidja a leleszi templommal, a kisgeresi borospincek sora, a kiralyhelmeci Csonka-var, de ha mar Kiralyhelmec, lehessek annyira lokalpatriota, hogy azt mondjam, a 101. oldalon olvashato es a reszben mar idezett Megy a bika Helmec fele alatti kep a kedvencem. Kolyokkorom szamtalan pillanatanak, mozzanatanak megidezoje. Ez a bika ugyan itt mar megerkezett Helmecre, sot mar a foutcan nez vissza rank, mikozben en ketoldalt latom az egykori kenyerboltot, a Slovan vendeglot, ruhaiizletet. Es visszaemlekszem az dtvenes evek elejere, amikor, hiaba volt varos varosom, tehenek vonultak a foutcajan, reggel ki a legeldre, majd siirvedeskor haza, kolomppal a nyakuk-